–s–y

Nyomtatóbarát változat

Amikor ez év májusában Carpentras zsidó temetőjét feldúlták és meggyalázták, minden liberális és minden demokrata – pártra, színre, felekezetre való tekintet nélkül – megmozdult Franciaországban. Mindenki, a köztársasági elnöktől az utca emberéig, a maga eszközeivel jelét adta tiltakozásának és szolidaritásának. Azt, ami történt, egységesen nemzeti ügynek tekintették. A francia sajtó is megtette a magáét, bőven és hetekig foglalkozott az esettel, a következményekkel, helyt adott kis- és nagyemberek véleményének, ismeretlen és ismert személyek elemzésének.

December 13-án feldúlták és meggyalázták a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcelláját, az ’56-os mártírok épphogy másfél éve kihantolt és megszentelt sírjait. A temető dolgozói már másnap rendbe tették a sírokat, s a rendőrség megindította a nyomozást. Egyelőre nem tudni, kik és miért tették, amit tettek. A sajtó alig-alig, a rádió valamelyest, a televízió éppen hogy foglalkozott az esettel, a következményekkel, legalábbis az első három napban. S bár a Történelmi Igazságtétel Bizottság már pénteken felhívással fordult azokhoz, akiket felháborított a vandál pusztítás, s akik tiltakozásukat akarják kifejezni, hogy 16-án, vasárnap menjenek el a 301-es parcellába, és egy-egy szál virágot helyezzenek el a sírokon, és bár voltak, akik már szombaton, maguktól elzarándokoltak a temetőbe, és bár sokan – köztük a köztársasági elnök és a fiatal demokraták képviselői – eleget tettek a felhívásnak, korántsem mondhatjuk, hogy minden liberális és minden demokrata (kormány és parlament) megmozdult, s hogy a mártírok sírjának meggyalázását egységesen nemzeti ügynek tekintettük. Sem szolidaritásunknak, sem tiltakozásunknak nem adtuk ’56 örököseihez méltó, 1989. június 16. szelleméhez hű jelét.

• Kultúra