–g [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

„Ellenforradalmár volt” – magyarázta felháborodva a Moszkvából hazatelepült egykori kommunista emigráns, egyébként kedves idős hölgy. „Ellenforradalmár volt, szakállt viselt, 1956 novemberében. Most meg minden héten látom a tévében.” Kádár (újabban az MDF) kedvenc riporteréről volt szó.

Bizony a szakáll valaha a forradalom, később általában a lázadás szerény jelképe volt. ’56-ban a karhatalmisták, később a rendőrök úgy üldözték, mint száz évvel korábban a Bach-huszárok a magyaros bajuszt.

Később a rendőrök belenyugodtak, hogy némely emberek szakállt viselnek. A kádári liberalizmus hosszú évtizedei következtek.

Aztán egyszerre megjelentek a szakállas rendőrök. A pártállam önlebontási folyamatának sodrában kiadott új – és jelenleg is érvényes – Szolgálati Szabályzat 487. pontja kimondja, hogy „a rendőr ápolt szakállt és bajuszt is viselhet”. Ugyanez a Szolgálati Szabályzat engedi meg, hogy a rendőr tagja legyen bármely bejegyzett pártnak – megtiltván egyúttal, hogy vezető párttisztséget töltsön be.

A taxisblokád napjaiban a hidakon mintha csupa szakállas rendőr vigyázta volna a rendet. Boldogan fraternizáltak a lakossággal. Voltak köztük MDF-tagok, SZDSZ-tagok, talán még kisgazdák is.

A Belügyben újabban nem nézik jó szemmel a rendőrök párttagságát. A rendőrségi törvény tervezetének egyik változata megtiltaná, hogy rendőr párttag lehessen. A Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjeinek már meg is tiltották, mit sem törődve azzal, hogy ez a rendelkezés (parancs? utasítás? körlevél?) ellentétes az egyesülési törvénnyel, az alkotmánnyal. Az MDF-es szellemiség mindazonáltal megengedett.

Úgy hírlik, a belügyi vezetők nemcsak a párttag, de a szakállas rendőröket sem kedvelik. Úgy hírlik, a kapitányságok csendes jelzést kaptak, július 15-e után a férfias rendőr: borotvált rendőr. Fürkészve járom az utcát, látok-e még szakállas rendőrt? Maradt-e még egy szőrszálnyi ’89 szabadságából?

• Belföld