[Konferencia]
1989 őszén Kanadában, a 14. Világ Energia Konferencián az atomenergetika újdonságokkal rukkolt elő. A korábbi 1000 MW-os blokkok helyett 2-300 MW-osokat ajánlanak. Az új reaktorok építési ideje is a felére csökkenthető a korábbi, átlagosan 6-10 évhez képest. Lényeges változások születtek a biztonság fokozása érdekében. A konferencián elhangzottak szerint az új típusok 1-2 év múlva már működhetnek is.
Viharos sebességgel változott az energiapolitika az utóbbi időben. Bár a szakemberek egy része már régóta mondogatja, hogy túlzóak az energiaigény növekedéséről szóló központi elképzelések, minderről csak nemrégiben sikerült meggyőzniük a kormányt. Az új energiafejlesztési koncepció szerint 2000-ig nincs szükség alaperőműre. Vagyis a Minisztertanács moratóriumot hirdetett a paksi atomerőmű új, 2x1000 megawattos erőművi blokkjának előkészítésére. Az amúgy is költségvetés-hiányos időkben kapóra jön, ha nem kell a zsebbe nyúlni a mellesleg egyelőre vitatott biztonságot ígérő 1000 megawattos szovjet reaktorblokkok megépítése miatt.
Természetesen az már a kormány számára sem mindegy, hogy milyen forrásból épülne az ezredforduló előtt alaperőmű az országban. Az Ipari Minisztérium tehát gőzerővel dolgozik azon, hogy az eddigi neves külföldi jelentkezőket versenyeztetve javaslatot tegyen a kormánynak ez év közepéig: kivel, milyen (atom-, szén-, gáz-) erőműben lenne jó megalkudni.
Eközben pedig a paksi sasfészekből olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az atomlobbi leginkább a francia Electricite de France állami vállalatnak kokettál. Az IM azonban olyan kételyének már korántsem adott hangot, hogy a határainkon tülekedő működő tőkét talán nem is éppen az energiatermelésben kellene gyümölcsöztetni.
Persze az is elképzelhető, hogy ez a működő tőke csak és kizárólag energiatermelő kapacitások kiépítésére hajlandó. Megteheti, hiszen a francia ajánlat mögött ott áll az egész francia parlament.
Ami hazai megfelelőjét illeti, érdekesen alakulnak az erőművészek erőviszonyai. Tavalyelőtt még a szeneslobbi Csongrádi Csaba képviselő (Gagarin Hőerőmű) személyében noszogatta a kormányt, hajlana végre keze a 2000 megawattos bükkábrányi erőmű-koncepció felé. Tavaly merészebb változatban az atomlobbi próbált voksokat gyűjteni Simon Péter képviselő (Paksi Atomerőmű Vállalat) által, aki levélben fordult a parlament ipari bizottságának tagjaihoz. Nem titkolt szándéka szerint segíteni próbált az alaperőmű-építésről hozandó döntésben, ösztökélve a francia EdF ajánlatának elfogadására. Eszerint a két, ezer-ezer megawattos atomerőművi blokkot a francia partner 70%-ban finanszírozná, mi pedig áramban törlesztenénk. A beruházás beszállítói közt 40%-ban részesednének a hazai cégek. Az erőmű ’97-re készen is lehetne.
Az imponáló ajánlatot már az MDF energiapolitikával foglalkozó szakemberei sem utasítják vissza. Az ő energiafejlesztési koncepciójuk szerint – amelyhez saját bevallásuk szerint is igen közel áll a jelenlegi kormány elképzelése – 2000-ig nincs szükség új alaperőműre, de arról lehet szó, hogy külföldi működő tőkével felépüljön addig egy új atomerőmű, és áramot termeljen – külföldre. Az atomlobbi tehát elkezdett politikai szövetségeseket keresni. Azt sem átallja, hogy kezet nyújtson a hazai Zöld Párt felé.





Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét
10 év 16 hét