Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Ifjú Herceg!

Bosszankodhatnék és kötekedhetnék, de a természeten annyiban már győzött az ész, hogy nem teszem. Pedig felhánytorgathatnám, például, hogy a Környezetvédelmi Bizottság neve körüli szócséplésben az SZDSZ korántsem vett részt aktívan, épp hogy megmukkant, és már el is szégyellte magát. És meg is sértődhetnék a Kőszeg úr marxengelszi hangzásán (vö. Vogt úr, Dühring úr).

Vítőreink sportos villogtatásához hadd fűzzek csupán három megjegyzést:

Hőscincér Huba magatartása és a Fideszé között természetesen nem az indíték, csupán az eredmény tekintetében vonható párhuzam. Dupla akarással egykönnyen el lehet jutni a szimpla fuccshoz.

A reformkommunisták és az SZDSZ összevetése – csalafinta csúsztatás. A pártállam idején az esélytelen morális gesztus volt a tiltakozás egyetlen lehetséges formája. Ma viszont – hadd legyek ennyire konstruktív – korántsem a tiltakozás az egyetlen lehetséges magatartás. Ma számít, hogy mit mond az a szöveg, amit az Országgyűlés Litvánia ügyében elfogad – többet számít, mint az, hogy milyen szöveget nem fogadott el.

Végül pedig a legfontosabb: valóban egyeztetni kell. Nem gyanakodva, hanem eszélyesen. Mintha a Springer-ügyben, amelyről együtt szavaztunk, már így lett volna…

A teherautó pedig – világos – jobb ügy, mint a vitáink. Gratulálok hozzá, Kövér úr! Egyébként pedig: csak így tovább, kedves Laci!

Üdvözlettel:

P. udvari tanácsos

• Belföld