Petri György

Nyomtatóbarát változat

Az SZDSZ-nek beírtam az első banyát. De ez nálam az utolsót is jelenti. A képviselő-polgármester funkciók összeférhetőségének elfogadásával ugyanis az SZDSZ lemondott a liberális minimumról: ti. a hatalmi ágak szétválasztásának sarkalatos elvéről. Tudom, hogy nálam sokkal okosabb, tájékozottabb és körültekintőbb barátaim ülnek a parlamentben. Tudják, mit miért tesznek. Én viszont tudom, hogy mi az önazonosság (magyarán: identitás), kifejtve: az önmagammal való erkölcsi békesség. Így hát, életemben másodszor, elejtem képzelt fegyverem. Azazhogy nem, ez így pontatlan. Hiszen első fegyveremet, ami a marxizmus volt, nem elejtettem, hanem eldobtam, midőn rájöttem, használat közben, hogy nem száraz benne az elméleti puskapor. Én már csak egy ilyen félig Cromwell vagyok: Istenben nem bízom. Második, és remélem, utolsó fegyveremet, Friedrich August von Hayek nemes és konzekvens liberalizmusát eszem ágában sincs eldobni. Pártom viszont, amelynek egyik alapítója vagyok, megtagadta ezzel a döntéssel eszményeit. Gyanítom (vagy inkább merem remélni?), nehéz szívvel. Mindegy. A politikusok érzelmei nem érdekelnek. Én mindenesetre ezennel közlöm: kiléptem az SZDSZ-ből, ezen párt tagja többé nem vagyok. A jövőben a liberalizmust féltő aggodalommal és együttérzéssel fogom figyelni további lépéseit. De már kívülről.

• Visszabeszélő