Skip to main content

Mint aki épp erre ment

Balla D. Károly

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kié a pénz?


És Ákos apja akkor megpihent,
akár ha várna csak egy intő jelre,
hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet.
Akit egy emlék vonzott régi helyre
vagy dolga volt itt, épp erre ment –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Csak megpihent, de arca rezdült,
változott, akár ott fenn a fellegek.
És látszott, hogy benne minden eldőlt,
már elhagyta a messzi végtelent –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Előtte súlyos tárgyak árnya ingott
– nincsen út, amely még innen elvezet.
Hunyorgott, a fényre bandzsalított –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre.
Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett,
mikor a busz az állomásra érkezett.

És várt tovább az intő jelre,
mikor a busz az állomásra érkezett.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

(2003)





























Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. április, Évfolyam 8, Szám 4


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon