Skip to main content

Melyik percet jelölné ki?

Nádasdy Ádám

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Jártam bent, a kis kapcsolóteremben,
töröltem port a kegytárgyak mögött.
Vágányra tettem két tucat barátot,
és jól megkínoztam négyet-ötöt.
Imádságokat elemeztem bátran,
utánanéztem átokszók tövének.
Kamaráztam másod-harmadmagammal,
de ha kell, megy az egyszólamú ének.
A mélyben közben fortyog és lebomlik
az emberekből álló sűrű pép,
ha nem vigyáz a magamfajta, járkál,
vádli-középig a lekvárba lép.
Sosem tudnék öngyilkos lenni. Táplál
az élet nevű barna biomassza;
melyik percet jelölné ki az ember,
hogy a következőt már elmulassza?

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. július–augusztus, Évfolyam 13, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon