(Upor)

Nyomtatóbarát változat

A Keleti pályaudvar gépészeti főnökségének 30 fizikai állományban lévő dolgozója elhatározta, hogy jól megérdemelt szabadságát idén családostul Palermóban tölti. Az indulás időpontját szeptember 15-re tűzték ki. A MÁV-alkalmazottakat az ilyen esetekben valamelyik menetrend szerinti járathoz kapcsolt különkocsin utaztatják.

A dolgozók megkezdték az utazási előkészületeket, a férjek, feleségek kivették rendes évi szabadságukat, és a gyerekeket kikérték az iskolából. Szeptember 15-e előtt néhány nappal azonban kiderült, hogy az utazást a MÁV vezérigazgatóságának kérésére el kell halasztani. A vezérigazgatóság a kérést azzal indokolta, hogy az utazással kapcsolatban az olasz államvasutak részéről úgymond nehézségek merültek fel.

Az indulás új időpontját október 20-ra módosították. Az érintettek mást nem tehetvén, kicsomagolták bőröndjeikét, a gyerekeket visszaküldték az iskolába, áttetették szabadságukat, s várták az indulás napját. Az utazás előtt három nappal, csütörtökön, 17-én 0 óra 30-kor azonban távirat érkezett Olaszországból a MÁV vezérigazgatóságára. A táviratban, mint arról Sipos István vezérigazgató-helyettes a nap folyamán tájékoztatta Kalmár Tibort, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének elnökét, az állt, hogy a MÁV és az olasz államvasutak közötti megállapodás értelmében a különkocsikat csak Rómáig lehet ingyenesen közlekedtetni, Rómától Palermóig a költségeket a MÁV-nak kell valutában kifizetni. A vezérigazgató-helyettes elmondta azt is, hogy erre a MÁV jelenlegi anyagi helyzetében nem látnak lehetőséget. Közölte továbbá, hogy a felmerült nehézségek miatt a dolgozók csak október 29-én utazhatnak, és akkor is csak Rómáig.

Nem nehéz elképzelni az érintettek elkeseredését, akiket immár másodszor csaptak be. Elkeseredésüket csak fokozta, hogy október 20-án, a Keleti pályaudvarról induló, Olaszországba tartó 9.50-es Gondolier expresszen mégiscsak volt egy különkocsi. A debreceni és pécsi MÁV-igazgatóság vezetői utaztak rajta. Az egyik csoport Szirakuzába, a másik érdekes módon Palermóba tartott. Úgy tűnik, hogy vagy a két ország utaztatásra vonatkozó vasúti szerződésének lehetnek általunk nem ismert titkos záradékai, vagy pedig a MÁV szűkös valutakerete kezelhetőbizonyos esetekben rugalmasan.

Kalmár Tibor elmondta, hogy az ilyen fajtájú utakat általában kölcsönösségi és viszonossági alapon szokták lebonyolítani. A MÁV vonalain számtalan különkocsi közlekedik külföldi vasutasokkal, akiket kollégák lévén mindig szívesen látnak, s akiket néha a magyar vasutasok is szeretnének meglátogatni. Sajnálatosnak találja, hogy a MÁV vezérigazgatósága ezt a fizikai dolgozók számára nem teszi lehetővé.

A független szakszervezetiek úgy döntöttek, hogy nem hagyják annyiban az ügyet. Több párt parlamenti képviselőjével érintkezésbe léptek, közülük kettő, az SZDSZ-es Lotz Károly és a fideszes Hegedűs István vállalták, hogy segítenek. Lotz érintkezésbe lépett az ágazati miniszterrel, Siklós Csabával is.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy amikor kedd délután felhívtam Sipos István vezérigazgató-helyettest, tudakozódásomra, egy újabb verzióval szolgált. Eszerint az olasz távirat csak a jövőben indítandó csoportokra vonatkozik, s ez a csoport még ingyenesen utazhat Palermóig. Erre 20-án csak azért nem kerülhetett sor, mert a debreceniek és pécsiek különkocsijával együtt a szerelvény 11 kocsiból állt, és az olasz és osztrák rendelkezések szerint ennél hosszabb szerelvényt nem lehet indítani.

Így hát a 30 munkás számára újra elérhető közelségbe került Palermo; lehet újra csomagolni, a feleségeket újra meggyőzni, hogy most már biztosan utaznak, a szabadságokat újra áttetetni, a gyereket újra kikérni az iskolából. Akinek még van kedve hozzá.

• Belföld