Kis János

Nyomtatóbarát változat

A liberalizmus helyzete Közép-Kelet-Európában paradox: bár a liberális pártok itt általában erősebbek, mint Nyugaton, a liberalizmus mint a társadalomban gyökeret vert mentalitás mégis viszonylag gyenge. Vannak demokratikus intézményeink, van szabadon választott parlamentünk, de még nincs megfelelő szociális és gazdasági infrastruktúra, amely a liberális társadalom hordozója lehetne: hiányzik a magántulajdonon alapuló piaci rendszer, és igen kezdetleges a polgárosult középosztály.

Ráadásul mély gazdasági válság uralkodik a térségben. A gazdasági körfolyamatok felbomlása általános bizonytalanságot teremt. Ezt csak fokozza az intézmények gyors változása, a társadalmi struktúra áttekinthetetlen mozgása. A bizonytalanság félelmeket kelt, a félelem pedig nem kedvez a demokratikus közszellemnek. Kedvez viszont a nacionalizmus feléledésének. Térségünkben megoldatlan nemzeti, nemzetiségi problémákat fagyasztott be a Pax Sovietica. Minden ország kommunista elitjének megengedték, hogy üldözze a saját uralma alatt élő nemzetiségeket, feltéve, hogy hallgattak a saját etnikumukhoz tartozó, szomszéd országokban élő kisebbségek sorsáról. Most, hogy a szovjet birodalom visszavonul, felmelegednek a régi ellentétek.

Így hát még nem fejeződött be az alkotmányos demokrácia és a piacgazdaság megteremtése Kelet-Európában. Még csak a folyamat kezdetén vagyunk. A kommunista totalitarizmusnak vége, de hogy a pártállami rendszer helyén mi fog létrejönni, az még nem dőlt el. Ez magyarázza mind a liberális pártok viszonylagos erejét, mind a liberális eszme viszonylagos gyengeségét.

A liberalizmus a legfontosabb politikai mozgalom ma Kelet-Közép-Európában, ugyanúgy, ahogyan Nyugat-Európában is az volt a XVII. és a XIX. század között. Nem egy pártot jelent az alkotmányos demokrácia alapelvét elfogadó pártok sorában, hanem magát az alkotmányos demokráciát. A választóvonal itt nem liberálisok és szociáldemokraták, liberálisok és – modern, nyugati értelemben vett – konzervatívok között húzódik. A fő ellentét az emberi jogok, a politikai pluralizmus, a tolerancia és a racionalitás híveit állítja szembe a legkülönfélébb kollektivista, tekintélyelvű, populista, nacionalista eszmék híveivel. A kérdés az, hogy lesz-e európai értelemben vett demokrácia és piacgazdaság, vagy a totális diktatúra után autoritárius diktatúrák következnek, a tervgazdaság után pedig gazdasági káosz.

A liberalizmus csak akkor válhat erőssé, ha széles szövetségeket tud létrehozni. Az első szabad választások megteremtették e szövetségek alapját. Világossá vált, hogy a liberális mozgalom nemcsak az új vállalkozói középosztályra számíthat, hanem az ipari munkásság jelentős rétegére is. Ez nem véletlen, miként nem véletlen az sem, hogy a szociáldemokrácia mindenütt igen gyengén szerepelt. A társadalmi haladás „fő ereje” térségünkben ma a liberalizmus. A munkavállalók érdekei középtávon is egybeesnek az új középosztály érdekeivel: szükségük van a magántulajdonú piacgazdaság létrejöttére, mert enélkül sem új munkahelyek, sem jobb reálkeresetek nem lesznek. De a középosztálynak is szüksége van a munkásság támogatására, mert önmagában még gyenge tényező.

Ezért a kelet-európai liberálisoknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy nincs olyan piaci társadalom, ahol mindenki vállalkozó vagy befektető. A többség munkavállaló lesz a jövőben is, és az ő érdekeiket is képviselni kell. Szabad vállalkozás és szabad szakszervezetek: ez kell legyen a mi liberalizmusunk jelszava. Hogy erős lehessen, a mi liberalizmusunk szociálliberalizmus kell legyen.

Szükség van egy másikfajta összefogásra is. A térség különböző országaiban működő liberális pártoknak össze kell fogniuk a nacionalizmus ellen. Ez az összefogás azonban csak akkor lehet sikeres, ha nem térünk ki a megoldatlan nemzeti problémák elől, hanem közös választ kínálunk rájuk. Elutasítják a határrevíziós törekvéseket, de küzdünk azért, hogy minden nemzetiséget szilárd – egyéni és kollektív – kisebbségjogok védjenek. Hogy mindegy legyen a számukra, a határ melyik oldalán élnek. Erős közvéleményt kell teremteni, amely szembeszegül mind a militáns nacionalizmussal, mind a nemzeti kérdés szőnyeg alá söprésével. Enélkül nem lesz demokrácia térségünkben. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a magyar demokrácia sorsa attól függ, hogy lesz-e demokratikus jogállam Romániában. A cseh és szlovák demokrácia sorsa a magyar demokráciáétól. És így tovább.

Köszönöm a figyelmüket.

• Beszélő