Nyomtatóbarát változat

1989 decembere és 1991 decembere között több mint kétszeresére (202,9%) nőttek a minimális megélhetés költségei. Míg 1989 végén egy négytagú család 211 Ft-ból meg tudta oldani napi étkezését, 1991 végére ehhez már 377,6 Ft kellett. Itt kell megjegyeznünk, hogy az élelmiszerek árnövekedése nem tartott lépést a létminimum növekedési ütemével. A legérzékenyebben a lakásfenntartási költségek növekedése – 1989. évi négyzetméterenkénti 62 forintos árról 132 forintra emelkedtek 1991-re – érintette a létminimum szintjén élőket, hiszen a lakhatás az a „fogyasztás”, amelyet legkevésbé tudnak korlátozni.

A létminimum szintjén 1991-ben a költségek növekedése mindenképpen meghaladta a kormány által beharangozott 35-38%-os inflációt. A 12 hónap alatt – bár a második félévben enyhébb ütemű volt – 41,5%-os költségnövekedést mértünk (júliusban és szeptemberben az emelkedés 1,1%-os volt, míg decemberben csupán 0,2%).

A létminimum és egyes járandóságok növekedése az elmúlt két évben

1992. év eleje az ígéretek ellenére nem sokban különbözött a korábbi évkezdetektől, hacsak nem annyiban, hogy az év eleji bejelentett áremeléseket nem követte mind ez ideig a családi pótlék és a nyugdíjak emelése (a szociális juttatások tudvalevőleg a családi pótlékhoz, illetve a nyugdíjminimumhoz kötődnek jelentős mértékben). Az alapvető fogyasztási javak árai növekedtek az elmúlt két hétben (budapesti tömegközlekedés, víz- és csatornadíjak, tejtermékek). Ezen cikkek árainak növekedése 2,1 %-kal növeli a létminimumot, ami egy négytagú családnál 752 Ft-os többletkiadást jelent.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1992. január 20.

Újpesti Családsegítő Központ

• A létminimum alatt