Nyomtatóbarát változat

Az elmúlt hónapban a minimális megélhetés költségei további 3,7 százalékkal növekedtek, ami egy négytagú család havi 1500 forintos nettó többletbevételét igényelné az előző hónaphoz képest, hogy a 42 944 Ft-os családi létminimum fedezéséhez szükséges összeg rendelkezésre álljon. Az 1500 Ft-os nettó többletbevétel elmaradása adott esetben 3,5 napi éhezést eredményezhet ennél a családnál, hiszen a létminimum szintjén egy négytagú család napi minimális élelmiszer-szükségletét 420 Ft-ból tudja fedezni.

Ehhez képest a kétkulcsos ÁFA bevezetése 2340 Ft-tal sújtja a létminimum szintjén élő család költségvetését, ez 5,7 százalékos növekedés, vagyis öt és fél nap további éhezés.

Az elmúlt hetekben napvilágot látott a pénzügyi kormányzat szociális költségeket megnyirbáló igen fantáziadús ötleteinek bizony nem igazán örülhetünk, különösen, ha együtt olvassuk a szociális törvénytervezet lapos lufivá aszalódott szövegével. Meg kell jegyeznünk, hogy a szociális költségek megnyirbálásának egyetlen számunkra elfogadható, már-már szegénypártinak nevezhető ötletét tudjuk csupán pártolni: a családi pótlék megadóztatását. Szociális értékeinkkel összecsengenek érezzük, hogy az állam a szegény családok gyermekeinek neveltetéséhez nagyobb mértékben járuljon hozzá, mint a gazdag gyermekek felnövekedéséhez.

Más kérdés, mennyire szolgálja majd a társadalmi igazságosságot az eredeti célkitűzés egy olyan társadalomban, ahol kollektív sport az adócsalás.

Mint örömmel olvastuk az elmúlt hónapban, a Központi Statisztikai Hivatal ismét szükségét érezte kinyilvánítani, hogy az ÚJCSAKÖ létminimum-számítása nem azonos az övével. Mindenesetre valóban magyarázatra szorul, hogy míg a két különböző módszerrel történő számítás eredményei 1991 februárjában még nem egészen 4 százalékos különbséget mutattak, addig 1992 augusztusában ez a különbség már közel 14 százalékra ugrott. Az ÚJCSAKÖ létminimum-számítása valóban újpesti árakra támaszkodik, ám Újpestet nem tartjuk az ország igen jelesen drága helyének. Viszont a számítások valódi különbségének kell tartanunk, hogy az úgynevezett egyéb költségeket (háztartásokban használt iparcikkek, szolgáltatások költségeit) a KSH nem figyeli, hanem egy függvénnyel számítja ki az élelmiszercikkek – átlagos árnövekedéstől elmaradó – árváltozása alapján. Ugyanakkor a mi árfigyeléseink azt mutatják, hogy az olcsó keleti iparcikkeket helyettesítő silány nyugati cikkek lényegesen drágábbak, s a szolgáltatások árnövekedése is jóval meghaladja az infláció átlagos mértékét. Ezúton szeretnénk leszögezni, hogy a KSH létminimum-számítását mi sem valljuk a magunkénak.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1992. szeptember 7.



Újpesti Családsegítő Központ

• A létminimum alatt