-t [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

1984-ben mélységes titokban „létminimum-bizottság” munkálkodott nálunk. Működését a Központi Statisztikai Hivatal koordinálta, részt vett benne az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztálya, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az MTA Közgazdasági Intézete, Szociológiai Kutató Intézete, az Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága. A bizottság kiszámította a létminimumot, vagyis azt az összeget, ami feltétlenül szükséges a puszta létfenntartáshoz, sőt egy kis ún. „társadalmi minimumot” is: a szerény, de társadalmilag még elfogadható életkörülmények költségét. A számítások eredményeit azonban szintén nem tárták a nyilvánosság elé.

Vajon miért titok az állampolgárok előtt saját létminimumuk? Talán azért, mert kínos lenne összevetni akárcsak a munkaviszonyból származó átlagos bérekkel, még kínosabb a nyugdíjakkal, a családi pótlékkal, a gyes összegével. Kiderülne, hogy a törvényes munkaidőre kifizetett törvényes munkabérek a családok létminimumát sem feltétlenül biztosítják? De talán azt sem szeretné a kormány, ha a kormányzottak elmélyednének abban, mit is tartalmaz a hivatalos létminimum, ami még mindig nem eléggé minimum ahhoz, hogy mindenki számára biztosítva legyen.

Most már csak az a kérdés, hogy ha a kormány a létminimumot sem garantálja a lakosság minden egyes tagjának, akkor minek számol ki a bizottság „társadalmi minimumot”, ami jóval magasabb életszínvonalat jelent? Talán a nemzetközi statisztikák kedvéért? Mert a gazdaságilag fejlett országok ezt tekintik minimumszintnek? (Igaz, hogy kormányaik kötelezettségeket is szoktak vállalni saját társadalmuk felé ezzel kapcsolatban!)

Nézzük, milyen összegeket állapított meg a „létminimum-bizottság”:

1. táblázat: Egy főre jutó havi személyes rendelkezésű jövedelem (Ft)

Sem az átlagos jövedelem, sem a minimumok nem tartalmazzák az ún. természetbeni társadalmi juttatásokat.

2. táblázat: Milyen fogyasztást tesz ez lehetővé?

A KSH legutóbbi, 1982-es jövedelmi felvétele szerint az összlakosság 19 százaléka a társadalmi minimum szintje alatt, 7,3 százaléka pedig a létminimumszint alatt élt. A háromgyerekes családok egynegyede nem érte el a társadalmi minimumot, a négygyerekeseknek több mint a fele. A háromgyerekesek 9 százaléka, a négygyerekesek 25 százaléka a létminimumot sem. Az egyedül élő nyugdíjasok 15 százalékának jövedelme a puszta létfenntartásra sem elég, vagyis kevesebb, mint a létminimum, az átlagos özvegyi nyugdíj pedig a létminimum 9/10 részét fedezi. Ugyanígy a létminimum 9/10 részét teszi ki a „házaspár + egy vagy két gyerek” családtípusban egy átlagkereset, a családi pótlék és a gyes együttesen. Azt is megfigyelhetjük, hogy a minimumszint süllyed, hisz évi növekedése kisebb, mint az infláció.

A létminimum alatt a KSH szerint tehát 780 ezer ember él. Nem tudjuk érdemlegesen vitatni, hogy ez az adat valós-e, vagy arra mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy százezrek mélyen e létminimum alatt tengődnek. Hisz a létminimumszint egy négytagú család esetében 9840 Ft összjövedelmet, öttagú családban 12 300 Ft-ot jeleni, s ezt a jövedelmet pl. a falusi cigányság átlagos jövedelmei meg sem közelítik. De jóval alatta maradnak általában a háztájival nem rendelkező, egykeresős falusi családok, a megrokkant egészségű szakképzetlen munkások családjai, a csak szakképzetlen női keresőkre utalt családok is.

Egészen biztos azonban, hogy sokkal többen élnek létminimum alatt, mint a „létminimum-bizottság” jelentésében, ha figyelembe vesszük a lakásszerzés költségeit is. A hivatalos létminimum ugyanis nem tartalmazza ezt a tételt, és önálló lakással már rendelkező háztartások minimális igényeiből indul ki. Ismert tény viszont, hogy egy szerencsés kisebbségtől eltekintve egy átlagos magyar család 8-10 év alatt képes lakáshoz jutni, s ezalatt fogyasztását maximálisan visszafogja. Vagyis a keresőképes lakosság negyede-ötöde a lakásteremtés éveit nyögi. Ha a gyűjtés-építkezés, berendezkedés költségeit összjövedelmükből levonjuk, szerény becslés szerint is a lakosság újabb 7,3 százalékának személyes rendelkezésű jövedelme marad a létminimum alatt.

Erős kétségeket ébresztenek a hivatalos létminimumadatok akkor is, ha szemügyre vesszük, milyen „fogyasztási kosarat” állított össze a bizottság. Számításaik szerint a létminimumon élők jövedelmüknek csak egyharmadát kénytelenek élelmiszerre fordítani, s a lakásfenntartás költségeinek fedezése mellett még mindig jövedelmüknek fele jut „egyéb szükségletekre” – ruházkodásra, közlekedésre, kultúrára. Ez a szerkezet alig különbözik a társadalmi minimum fogyasztási szerkezetétől, sőt az átlagostól is. Csakhogy ez a fogyasztási kosár meglehetősen irreális! Egy felnőtt, dolgozó embernek napi 3050 kilokalóriát engedélyez, s ennél egy nehéz fizikai munkát végző férfi feltétlenül többet eszik (már amíg egyáltalán van pénze enni). Zsiradékból (szalonnából, tepertőből és zsírból) napi 5,6 dkg-ot, húsból (felvágottal, baromfival, hallal együtt) napi 13 dkg-ot kellene fogyasztania egy létminimumon élő felnőttnek, de kenyérből sem többet napi 37 dkg-nál – ha azt akarja, hogy saját egészsége ne károsodjék, családja többi tagja is annyit és azt egye, amire szüksége van, s még ruházkodásra, közlekedésre, kultúrára, kávéra, teára, cigarettára, alkoholra is maradjon. (Mert az élvezeti cikkek az „egyéb” rovatot terhelik.) A 13 deka húst azonban majdnem felemészti egy kiadósabb húsebéd. Nyilvánvalóan nem kubikol senki 5 és fél deka szalonnán a hét többi napján. Vagy a húsebéd marad el, vagy a család többi tagjának húsadagja csökken, vagy az „egyéb”-ből kell engedni, méghozzá jelentősen. A „létminimumon” élők (is) mindenekelőtt jóllakni igyekeznek, fogyasztásuk tehát drasztikusan eltér a bizottság által feltételezettől. Az elképzelt évi 15 000 Ft helyett talán évi 10 000 marad „egyéb”-re, ennek a közlekedés legalább az egyötödét elviszi. S mi marad azoknál, akik nem a létminimumon, hanem annál kevesebből élnek? Évente néhányszor jól berúghatnak.

• A létminimum alatt