GÁ [Gosztonyi Ágnes]

Nyomtatóbarát változat

„squat: 2. engedély nélkül beköltözik vhová, engedély nélkül letelepszik vhol”

(Ország László: Angol–magyar kéziszótár)

(„Kell egy hely…”,
mondta 1991-ben a Liliom utcai trafóházban az egyik házfoglaló, „mert nálunk mindig így szoktak kezdődni a beindulások, hogy kell egy hely, ahol végre alkotni, létezni lehet, ahol elmúlik már végre ez a tespedés, ami folyton úrrá lesz rajtunk, kell egy hely, ami működik néhány hétig, hónapig vagy évig, s amit aztán siratni lehet az újabb beindulásig, szóval kell egy hely”.)

Kell egy hely, gondolta 1994-ben Szabó György is, a Petőfi Csarnok kortárs táncművészettel foglalkozó szervezője (mert „a magyar művészek hátrányos helyzetben vannak: mindenhol vendégek, nincs professzionális háttér arra, hogy felkészüljenek a produkcióra… Egy kortárs művész csak úgy tud megélni, ha kilép a nemzetközi piacra – egy rendszer részévé kell válnunk, hogy egy művészeti világ tudjon működni”), mikor előállt elképzelésével: műhelyházat kell létrehozni, ahol a stúdiókban a kortárs zene, tánc és színház művelői próbálhatnának. Miután ötletéhez megnyerte a Fővárosi Önkormányzat támogatását, az épület keresésébe fogott. A Tölgyfa utcai remízt drágállva a választás egy IX. kerületi – enyhén futurista bájú – Liliom utcai trfóházra esett, amely 1909-ben épült, és a hatvanas évekig működött áramátalakítóként. Ezután raktárként hasznosították. Több tulajdonosváltás után az épület funkciótlanul állt egészen 1991-ig, amikor egy Budapesten vendégeskedő francia művészcsoport, a Rezonance elfoglalta (lásd keretes írásunkat). Egy évvel később az akkori tulajdonos Magyar Hitelbank eladta a Metra Külkereskedelmi Kft.-nek, amely egy ideig diszkontként használta az épületet, majd továbbadta az Architrade-nek; ettől a cégtől vásárolta meg 1994-ben a Fővárosi Önkormányzat – az Expo megvalósítására elkülönített keretből – 64 millió forintért.

Ekkorra a szerény kezdeti tervek már grandiózusabbá váltak, s immáron nemcsak stúdiókról, de előadó- és kiállítótermekről, klubról és művészlakások építéséről, esetleg egy rádióadó működtetéséről is szó lett. Itt került bele a képbe a szintén a főváros kezelésében álló Fiatal Művészek Klubja, amely a koncepció szerint átköltözhetne a Liliom utcai kortárs művészeti centrumba. Így nemcsak nem kellene két hasonló jellegű intézményt fenntartania a fővárosnak, de az Andrássy úti ingatlan eladásából – szponzori kiegészítéssel – befolyna az a mintegy százmillió forint, amelyből a trafóház felújítását finanszírozni lehetne.

Az FMK vezetősége persze minden követ (és ismerős képviselőt) megmozgatva kezdett védekezni a Liliom utcai centrum létrehozása ellen: hiszen így egyesül a két intézmény, a hajdani dicsőség nosztalgiájában élő, és sokak szerint bezárásra érett FMK-nak minden esélye elveszne a közönség kegyeiért vívott harcban. Klötz Ildikó igazgatónak erről természetesen más a véleménye: szerinte a 35 éves klub „fantasztikusan jól”, telt házas programokkal megy. Nem hiszi, hogy a Liliom utcai tervekhez a Fiatal Művészek Klubjának bármi köze lehetne, hiszen a PeCsa saját magának találta az épületet. Klötz célzása nem véletlen: A Fővárosi Önkormányzat új vezetése egyes források szerint eljátszik az ötlettel, hogy a PeCsa jelenlegi épülete visszakapná eredetileg tervezett funkcióját, vagyis koncertek és egyéb rendezvények helyett kiállítások színhelye lenne a jövőben. Döntést az előző közgyűlés nem hozott a Liliom utcai koncepcióról, az FMK és a PeCsa további sorsáról, és a most felálló új vezetés (Schiffer János alpolgármester és Pál László kulturális biztos), valamint a kulturális bizottság és osztály közötti álláspont-egyeztetés február végére várható. A közgyűlés májusban tűzi napirendre a kérdést. Ha ez a négy hónap nem hoz gyökeres változást, a két művészeti intézmény párharcából valószínűleg a PeCsa kerül ki győztesen: újjáépül a Liliom utcai trafóház, és eladják az FMK épületét.

„Külföldön nagyon sok ilyen épület squatolás-sal, házfoglalással indult”, mondja Szabó, de „most nem ezt a korszakot éljük, itt legális squatolás van.”

• Gazdaság és társadalom