Gosztonyi Ágnes

Nyomtatóbarát változat

Bár mozgóárusítás a metróállomások területén 1992 vége óta folyik, csak néhány hónapja készült el a szakhatósági szervek véleménye, amelyben sikerült megállapítani, hogy bizony veszélyesen túlzsúfoltak az állomások. Október 28-án tehát a BKV Vagyonhasznosítási Osztálya összehívta az árusok képviselőit, hogy tájékoztassa őket: általános rendezést kívánnak végrehajtani. Összesen 35 pavilon fog épülni a metróállomások felső részein, az első 22 pavilont, a Deák tértől indulva kifelé, már tervezi is az Uvaterv. S bár a füstüveges építmények nyilván szépen illeszkednek majd az állomásképbe, ez nem vigasztalja azokat, akik végleg kiűzetnek a metróparadicsomból. Ilyen a többi könyvessel együtt a négy állomáson árusító Katalizátor Iroda is, amely megért már néhány hasonló kiszorulást. (Pl. 1992-ben a Fővárosi Önkormányzat aluljáró-rendezési tevékenysége idején.)

A rendőrséget is mozgósító intézkedések akkor az 1989 óta tartó áldatlan állapotokat voltak hivatva javítani. Az engedély nélkül árulóknak és az új érdeklődőknek a főváros pályázatot is kiírt az engedélyezett helyekre, majd átpasszolta a problémát a BKV-nak, amelynek jól jött a pótbevétel. A pályázatot nyert standok mellett azonban furcsamód mind újabbak jelentek meg, ki tudja, hogyan szerzett engedélyekkel. A szerződések 1994. május 31-én lejártak, s a BKV havonta újította meg azokat. Az így kialakult bizonytalan légkörben lábra kaptak olyan híresztelések, hogy a szakhatósági vizsgálatok ürügyén a mozgóárusok helyét a náluk sokkal jobban fizető multinacionális cégek hirdetéseinek akarják átjátszani. A rossz nyelvek azt is susogták, hogy egy multikat képviselő reklámcég felajánlotta kedvenc közlekedési vállalatunknak: kétévi deficitjét a hirdetőfelületért. A BKV persze rendületlenül cáfolt, majd összehívta az árusok képviselőit, hogy ismertesse pavilonos elképzeléseit.

Hogy elkerüljék az árusok, különösen a könyvesek összefogását, kollektív ki nem vonulását, a BKV illetékesei ezután taktikázni kezdtek, egyesével hívták be a vállalkozókat. A renitenskedésre kiváltképp hajlamos Katalizátor Irodával különalkut próbáltak kötni, a jelenlegi négymetrós hely fejében egymetrós (Moszkva tér) és három HÉV-állomási (Árpád híd, Margit híd, Közvágóhíd) területet ígértek, amit Modor Ádám, a Katalizátor vezetője elutasított azzal, hogy egységes megoldást kell találni. Szonntág Andor, a Metró Üzemeltetési Főmérnöke később kifejtette a tárgyalásra Modor által invitált újságíróknak, hogy nem is számítottak másra. A Főmérnök Úr a két újságíróval folytatott másfél órás „elbeszélgetés” során azért elmondta – szigorúan bizalmas, nem a nyilvánosságra tartozó tájékoztatásként –, hogy valóban érdeklődnek bizonyos multinacionális cégek a felszabaduló területek iránt, és célozgatott arra is, hogy a témában való túlzottabb elmélyülés „magas érdekeket” sért: nemcsak az ő, de az újságírók feje is porba hullhat.

Az érdekek valóban szerteágazóak, nemcsak a BKV és a multik köreit zavarják az árusok, de a mindinkább szűkülő budapesti könyvpiac 30–40%-át ellátó mozgóárus könyvesek szálkát jelentenek a szakma szemében is. A könyvesek nagy része kivonul abban a reményben, hogy így eséllyel pályázhat a pavilonokra. A Katalizátor azonban – tartva attól, hogy a könyvesek nem rúgnak labdába, ha a BKV felszabadítja a licitet – maradni próbál. „Február elsején megpróbáljuk befizetni a bérleti díjat. Maradunk, amíg rendőrökkel el nem távolítanak minket a metró területéről, aztán visszamegyünk az aluljárókba, hogy a főváros végre megértse: ezt a problémát mindenképpen meg kell oldania.”

„Felhívunk mindenkit, aki a magyar könyv jövőjéért aggódik, hogy szolidaritásával csatlakozzon polgári engedetlenségi mozgalmunkhoz, melynek során Budapest forgalmas csomópontjain könyveket fogunk árusítani engedély nélkül 1995. február 1-jétől mindaddig, amíg a helyzet megnyugtató, tárgyalások útján történő rendezésére sor nem kerül” – írják január 27-én kiadott nyilatkozatukban.

• Gazdaság és társadalom