Kozák László

Nyomtatóbarát változat

Zsonglőrmutatvány

Eredetileg a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek és a pénzügyi kormányzat között robbantott ki konfliktust az 1994-es költségvetés vaskos tervezetében elrejtett félmondat, amely szerint a kormány csak 1995-ben szándékozik bevezetni a közalkalmazotti törvényben 1994-re ígért, egységes bértáblát. A jogaikért fellépő szakszervezeteket az alkufolyamat kezdetén kategorikusan elutasították. Ők azonban ragaszkodtak a több mint egy évvel ezelőtt elfogadott közalkalmazotti törvény végrehajtásához, bár ennek költségvonzatait annak idején senki nem számolta ki. Ha a szakszervezetek a jogi utat választották volna, az orosz répamese szabályai szerint minden egyes közalkalmazottnak pert kellett volna indítania igazgatója ellen, aki pert indított volna a fenntartó önkormányzat ellen, hogy végül az önkormányzatok bepereljék a kormányt – a törvény végre nem hajtása miatt. Csakhogy a jogi út, akárcsak a mese, tovább tartott volna.

A közalkalmazottak tüntetése (Beszélő, június 12.) után Szabó Iván lehengerlő és bonyolult finanszírozási konstrukcióval állt elő. A javaslat szerint a központi költségvetés nem vállalta ugyan magára a költségeket, tiszteletben tartotta az akkorra sztrájkbizottsággá avanzsált szakszervezeti tárgyalócsoport kívánságait (Beszélő, július 24.). Eszerint a pénzügy a 43,9 milliárdos nettó bérnövekményből 11 milliárdot „eltüntet” (vagyis az idei béremelések áthúzódó hatásainak tud be), és a maradék összeg 50 százalékát fizeti (igaz, ebből egy részt mint az önkormányzatoknak nyújtott hitelfelvételi garanciát). A fennmaradó 50 százalékból 20-at a társadalombiztosítás fedez oly módon, hogy lemond a járulék béremelések utáni részéről, 30 százalékot pedig az önkormányzatoknak kell leszurkolniuk.

Ki-ki benyújtja a számlát

A KIÉT negyedik oldalát alkotó önkormányzatok számára mindeddig sikertelen volt érdekeik érvényesítése. Miután hiába szövetkeztek a kormánykoalícióval, mert így is kiebrudalták őket a társadalombiztosítási önkormányzatokból (Beszélő, június 26.), az önkormányzati KIÉT-képviselők kedélyét okkal borzolta fel a kormány és a sztrájkbizottság különalkuja, hiszen ezt részben az ő kontójukra kötötték meg. De reménykedtek, hogy ezért cserébe a kormány az önkormányzatok minden eddigi sérelmét orvosolni fogja.

Bár Szabó Iván a KIÉT hétfői ülésén biztatta az önkormányzatokat, hogy jövőre a személyi jövedelemadó és az októberre ígért illetéktörvény több pénzt hoz az önkormányzatok konyhájára, szóvivőjük, Köllner Ferenc a bértábla rájuk eső költségeinek vállalásáért cserébe közel 46 milliárdos póttámogatás-igénnyel hozta zavarba a kormány tárgyalódelegációját. A személyi jövedelemadó 50 százaléka legyen újra az Önkormányzatoké – kérte Köllner –, valamint ne csak a helyi, hanem a megyei vállalatok privatizációs bevételének fele is az önkormányzatot illesse meg. Állja az állami költségvetés – folytatta – a bértábla bevezetésének terheit, az önkormányzatok csak átmeneti finanszírozóként jöhessenek szóba, és ekkor is kapjanak teljes körű garanciát a hitelekre. Nyújtson továbbá a kormány kompenzációt az áfa-emelések miatt, és térítse meg visszamenőleg az önkormányzatoknak az intézmények finanszírozásával kapcsolatos többletköltségeket (ugyanis az önkormányzatoknak a központi normatív intézménytámogatásokat saját keretükből kell kiegészíteniük).

A kormánynak nincs több forrása – érvelt Szabó Iván –, mivel már minden elképzelhető adót kivetett, és többel nem lehet terhelni a gazdaságot. Lehetetlen, hogy a kormány a hitelek kamatát, a banki garanciákat és a teljes visszafizetést is magára vállalja. Az önkormányzatoknak a hiányzó összeg előteremtésére lehetőségük van további helyi adókat (építmény-, telek-, idegenforgalmi, kommunális, lakástulajdonosi adót stb.) kivetniük. Az Önkormányzati törvényben pedig csak annyi áll, hogy a feladatok „forrásairól kell gondoskodni”. Ez a pénzügyminiszteri értelmezésben azt jelenti, hogy a kormány a parlamenten keresztül lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy szert tegyenek a pótlólagos pénzforrásokra. Adataik szerint egy év alatt mindössze 17 milliárd folyik be helyi adókból, és ez a szám lehetne 60-70 milliárd is…

Mindenki nem fizethet

Az önkormányzatok teljesíthetetlen követeléseiket válasznak szánták a munkaügy és a pénzügy egymástól különböző elv szerint elkészített költségkihatási táblázatára. Ha csoportonként szemlélik a közalkalmazotti rétegeket, 43,9 milliárd szükséges, viszont az összes, személyekre lebontott költség 72 milliárdra rúg. A 43,9 milliárdos nettószükséglet nem számol az intézmények típusától és létszámától függő normatív állami támogatásokkal, és azokkal a többletráfordításokkal, amelyeket az önkormányzatok eddig is lenyeltek. Ezért az önkormányzatok a – szerintük – közel 40 milliárdnyi tehervállalásukra gondolva kormányzati cinizmust láttak a több szereplős finanszírozási mutatvány mögött. Nem hatotta meg őket, hogy a kormány 3 milliárddal többet szán önkormányzati köztisztségviselők bérére, és az sem, hogy Szabó Iván erre újabb egymilliárdot ráígért.

A gazdasági átalakulás közepette a költségvetési szféra sem maradhat érintetlen, magyarázta a pénzügyminiszter. Más vélemények szerint a közalkalmazotti bértáblázat maga is konzerválja az intézményrendszert. Bár kétségtelen: a szakszervezetek kiállásának köszönhetően segít is a közalkalmazottak gondjain.

• Beszélő