–lt– [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

A kormányzó pártkoalíció – minden, a kezdetek óta szinte változatlanul újratermelődő belső feszültség ellenére – szilárd. Kevéssé valószínű, hogy a három párt bármelyike felmondja, vagy hogy bármelyik ellenzéki párt különösebben igyekezne befelé, noha a koalícióval kivétel nélkül minden párt elégedetlen. Azok is, amelyek benne vannak, és azok is, amelyek kívüle.

A koalíció belső viszonyai ellen lázadozó kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt szűkös teret szab a közöttük lévő rendkívül ellenséges viszony, már-már kommunikációképtelenség. A majdnem mindegyik parlamenti párt számára nehezen elviselhető beszorítottság a pártokon belüli mozgásokat erősíti, jelenleg kétségkívül leglátványosabban az SZDSZ-ben. Amit a szabad demokraták „tudnak, mernek, tesznek”, vagyis a nekigyürkőzés soraik újrarendezéséhez, alighanem felgyorsítja a többi pártok átrendeződési kísérletét is.

Vegyük szemügyre főképp a kormánypártokat!

A választás győztesének, az MDF-nek a különféle elégedetlenjei, akiknek létezéséről magányos lázadók fellépése adott jelzést, mostanra tömörülésekké látszanak szerveződni. Egymással feleselő állásfoglalásokat fogalmazott meg például a parlamenti frakción belül az ún. Mérlegtervet követő elnökség, és a programplatformot alkotó „Huszonhatok”. Az elnökségi vélemény az egyre fenyegetőbb, egyre körvonalazatlanabb „igazságtételi” düh, amely az alkotmányossági szempontból igen aggályos Zétényi–Takács-féle el nem évülési törvényjavaslat támogatásának stílusában nyilvánul meg. (Hasonló uszító, indulatokat hergelő hangnemben reagált az MDF a parlamentben az Expo-ábrándok bukására.) A „huszonhatok” mérsékelt, józan hangja viszont az „ügynöktörvény” vitáján szólalt meg: Kátay Zoltán vezérszónoklatában. Pedig a volt III/III-as titkosügynökök, ávéhások és pufajkások közéletből való eltávolítása semmivel sem kevésbé kiélezett kérdés, mint a múlt rendszer bűnöseinek megbüntetése, már csak azért sem, mert a tárgyban rivális törvénytervezetek kerültek a Ház elé, köztük a több mint egy éve benyújtott SZDSZ-es javaslat. Mégis, éppen ezzel kapcsolatban hangzottak el rég, vagy talán soha nem hallott békülékeny mondatok: alkossanak a kormánypártok és az ellenzék együtt minél jobb, igazságos és végrehajtható törvényt.

A kereszténydemokraták diszkrét párt, de a pártelnök ambiciózus kijelentései mellett észre kell venni, hogy a Barankovics-féle KDNP hagyomány a szó szoros értelmében átörökítő Ugrin Emese kiválása után a konzervatív-liberális, és szintén alapító Rott Nándor is elhatárolódott a párt gazdásági bizottságától, a nem kevésbé alapító Balogh Gábor pedig nem hajlandó tovább képviselni pártját a parlament szociális és egészségügyi bizottságában. Füzessy Tibor frakcióvezető (alapító tag) a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatban tapintatosan bár, de szintén fenntartásokat fogalmazott meg a kormány politikájával szemben. A szocialisztikus irányú néppártosok nyilvánvalóan kisebbségbe kerültek a kormányzati pozícióba került tekintélyelvű KDNP-n belül, de nem biztos, hogy beletörődnek kiszorításukba.

A kisgazdapárt alighanem mindenkinél bonyodalmasabb játszmákat folytat, híven az újjáalakulása óta eltelt szűk három év frissen gyűjtött hagyományaihoz. A kisgazdák szinte a megalakulás pillanatától kezdve vad belső háborúskodás közepette politizálnak, parlamenti frakciójuk és a párt kettéválása pedig lassan intézményesült. Megszoktuk, hogy a kisgazdapárt a kormány legvadabb, országvesztő ellenzéke, hogy a frakció lojalitása csak a párthoz képest értékelhető, hiszen szavazásnál a kormány csak módjával számíthat rá. A Zétényi-féle igazságtételi törvény vitájában és az Expo-nemmel kapcsolatban a ravasz kisgazdák azonban rég feledett húrokat pendítettek meg, s felelevenítették a négy igenes népszavazás kapcsolatait: nem az MDF kérlelhetetlenjeire licitáltak rá, hanem a liberálisok felé tettek óvatos gesztusokat.

Az ellenzék legnagyobb pártjával, az SZDSZ-szel ehelyütt nem foglalkozunk, esik róla bőven szó a Beszélő más oldalain.

A Fideszen, a közvélemény-kutatások szerint kimagaslóan legsikeresebb párton látszanak legkevésbé holmi belső erőpróbák jelei, változatlanul egyenletesen üt a két nagy párt felé, ám annál figyelemreméltóbb, hogy megszólalt a boldogult állampárti MSZMP radikális belső ellenzéke, a reformkorok mozgalma, az örökifjú Vitányi Ivánnal, s óvatosan bírálták az MSZP-t.

Ezt vehettük leltárba 1991. október közepén. Őrizzük meg, hátha érdemes lesz elővenni.

• Beszélő