Nyomtatóbarát változat

„Sokan nagy magabiztossággal igyekeznek meghatározni, mi tartozik bele a népi kultúra hagyományába, s mi nem. Azonban senki se tudja pontosan, hol is húzódnak meg az éltető hagyomány határai” – mondta Kuncze Gábor a Tisza menti fesztivált lezáró konferencia bevezetőjében. Aki az egész napos előadásfüzért végighallgatta, joggal érezhette úgy, hogy a népi kultúrának nincsenek is határai. Hiszen a népi kultúrába beletartozhatnak a mindennapi élet szokásai és szórakozásai. Beletartozhatnak a giccsnek minősített falvédők és a rejtendő politikai rigmusok, dalok. De még a hagyományosan népinek tekintett paraszti kultúra is sokarcú: népi kultúra a hatalom alámerült magaskultúrájának utánzása, de népi kultúra a hatalom kijátszása is.

E számunkban és a következőkben a Szolnokon elhangzott előadásokból közlünk válogatást. Az elsőként közölt két irodalmi előadás a népi szó értelmezésének két szélsőséges lehetőségével próbálkozik. Radnóti Sándor a népi író fogalmának a lehető legtágabb, minden írót magába foglalni képes kitágítására tesz kísérletet. Pomogást Béla a szó szikár értelmezésével a parasztköltőben fedezi fel azt a kivételes költői személyiséget, aki kiemelkedve a paraszti közösségből még anyanyelvként beszéli az épp bomlani kezdő archaikus paraszti világ, a népköltészet nyelvét. A közölt szövegek egy részét terjedelmi okokból kissé lerövidítjük. A kihagyásokat […] jelzi.

A konferencia teljes anyagát az SZDSZ képviselőcsoportja mellett működő Politikai Tanulmányok Intézete könyv alakban is közreadja.

• Múltunk jövője