Petri György

Nyomtatóbarát változat

Az első kávé

Többnyire korahajnalt ébredek
tavasztól őszig. Feleségem még alszik.
Leóvakodok a recsegő falépcsőn (vagy a
meredek létrán), mikor hol lakunk éppen.
Csinálok egy nescafét (csak úgy a bojlercsapból,
nem bírom már túl forrón) sok cukorral, tejszínnel,
ha nincs, tejjel, ha az sincs – akkor az sincs.
Ülök a szépen öregedő bőrfotelben
(a nemes bőrök szépen öregednek, bár mostanában,
mélyről, a bensejéből tengerifüvet köhög,
minden hajnalban van alatta egy kis alomra való),
és tünődök az ablakokig tülekvő,
bámészkodó lombok rosszulneveltségén.
Nem bosszankodom fel, ehhez még korán van –
egy ecetfa meg egy mit tudom én milyen fa.
Ülök a (mikor hol lakunk éppen)
tornác kőlépcsején vagy a kertbe
kiselejtezett széken, a fekete meg a fehér
szukától meg a változó számu macskától
körülvéve, és az illő távolságot
tartó fák láttán eltünődök:
ideje volna megmetszeni őket (nem nekem, persze)
meg hogy a meggyfán van még néhány szem meggy,
csak hát ki mászna fel a legszélső, hajlékony ágakra?
Az egyik macskát betaníthatnám erre, ha a macska
idomítható lenne, de ehhez – állítólag – túl intelligensek,
függetlenek és hálátlanok – a dögök!
Közben elfogy a kávé. Indulhatok a
(mikor hol lakunk éppen) H.-völgyi vagy H. utcai
kocsmába egy decire. Ez a nap is –

Hagyjuk

Hagyjuk
a vén negyvennyolcas retorikát
A Csészényi Istvánt, Befőti Sándort,
s a jó Kisüth Lajost
a Haza Napját
Hagyjuk a meszes
csigolyákként sajgó forradalmakat
a tábeszes zászlórudakban.
Nem érdekesek.

Hazug haza sem kell. Legyen mindenki maga. Amennyire tud,
nem ámítva magát, s mást. Kiművelhető és szétlőhető fejjel
figyelve bokor és cserép mögül,
s szükség esetén a fejet behúzván.

A Könyvhétre a Magvető Kiadónál, Réz Pál, Lakatos András és Várady Szabolcs szerkesztésében megjelenik Petri György Munkáinak IV. kötete. E két verset sok más és másféle társával együtt majd ott is olvashatják.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges