Bulcsu Tamás

Nyomtatóbarát változat

Diplomatervemben a biatorbágyi faluközpontban lévő, ma már használaton kívüli két vasúti völgyhíd és környezete építészeti újraértelmezését kellett elvégeznem. Az 1884-ben, illetve 1898-ban épült, egyenként 140 méter hosszú hidak közül csak a kisebbik használható gyalogos és kerékpáros közlekedésre, a másik járófelület nélkül, szinte vázszerkezetként, megközelíthetetlenül áll. Egyelőre. Ugyanis 1977 óta, mióta felhagytak a vasúti közlekedéssel, többször felmerült a hidak lebontásának gondolata. Útban vannak, okafogyottan álldogálnak ott, életveszélyesek. Maga a terület is rendezetlen. Olyan épületet kellett ide lerakni, amely méltó megbecsülést ad a hidaknak, és legalább olyan nagyvonalú, mint önmagában a két viadukt.

Van Budapesten egy múzeum, ahol a magyarországi műszaki élet fejlődését követhetjük nyomon. Azaz csak követhetnénk, ugyanis a múzeum „raktármúzeum”. Olyan intézmény, ahol a kiállítótereken kívül minden megtalálható és minden működik is. Látogatni azonban csak külön engedéllyel lehet, a kiállítandó műtárgyak ugyanis a túlzsúfolt raktárépületben vannak felhalmozva és katalogizálva.

Adott volt tehát ez a két „hiányosság” – a hidak funkciótlansága és a raktármúzeum önmagában képtelen léte: ezekből alakult ki az új építészeti koncepció, az Interaktív Információ Intézet terve.

Az intézet feladata az információval foglalkozó szerkezetek, gépek, eszközök bemutatása, dokumentálása, folyamatos kiállítása és gyűjtése. Az intézet „1-es számú műtárgya” az elsőként épült biatorbágyi vasúti völgyhíd, mely környezetéből kiragadva, a tervezett épület és a meglévő másik híd ölelésében kap méltó megbecsülést. Az új épület léptékében, helyzetében, anyaghasználatában, architektúrájában igazodik a hidakhoz, konstruktív, mérnöki szerkezeteikhez. Két szárnya merőleges egymásra, e két szárny gyújtópontjában helyezkedik el a töltésből kibontott viadukt. A másik, funkcióját részben megtartó híd kapcsolódik az épülethez, és kapcsolódik a környezetében lévő vasúti töltéshez. Az épület azonban nem csupán egy informatikai múzeum. Információ Intézet, mert teleház készül benne, Információ Intézet, mert napjaink informatikai eszközeivel is foglalkozik: a régmúlt és a közelmúlt tárgyain kívül a jelen is hangsúlyos. A kiállított eszközöket ki lehet próbálni, információt lehet gyűjteni róluk a melléjük telepített számítógépes munkaállomások segítségével. Egyszóval a látogató mindenhez „hozzáfér”, mindent megkap, ott helyben, a műtárgy közvetlen környezetében. A tárgyak felélednek, működnek, interaktívakká válnak.

• Kultúra