Nyomtatóbarát változat

Kedden, január 7-én ismét az Alkotmánybíróság elé került a parlament által már elfogadott Zétényi–Takács-féle törvény kérdése. A törvény hatályba lépése – s nyomában egy sor büntetőeljárás megindulása – az Alkotmánybíróság döntésétől függ. Az alábbiakban jogász szerzőnk azokat az érveket veszi sorra, amelyek alapján – megítélése szerint – a törvény nem egyeztethető össze egy jogállam jogrendjével. (A cíkk írója bírósági alkalmazott, elemzését ezért álnéven adja közre.)

A náci háborús bűncselekményeket a jogállamok – köztük a Német Szövetségi Köztársaság – visszamenőleges hatállyal elévülhetetlennek nyilvánították. A karlsruhei Alkotmánybíróság ugyanakkor a már elévült bűncselekmények büntethetőségének felélesztését alkotmányellenesnek minősítette. Ez a két hivatkozás gyakran elhangzott a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatról folyó vitában. Neményi László írásából kiderül: a németországi vitákban a politikai és morális érvek mellett a jogi érvelés, a jogállamiságra való hivítkozás alárendelt szerepet játszott.

Témánkhoz interjút kértünk Bence Györgytől, aki Budapesten majd Prágában nagy érdeklődést keltő előadást tartott a visszamenőleges igazságtétel típusairól. A még novemberben hangszalagra rögzített interjúban a megkérdezett igen meggyőzően szólt az időmúlás jelentőségéről, illetve a dolgok „rendbetételének” forradalmi igényéről. Sajnálatunkra Bence professzor a megszerkesztett beszélgetés közzétételéhez végül nem járult hozzá.

• Belföld