Eörsi István

Nyomtatóbarát változat

Az 1988-as színházi évad érdekesebb bemutatói között Nánay István megemlíti A kihallgatás című darab bemutatóját. Ez szép tőle. Nem szoktam meg, baráti orgánumoktól sem, hogy írásaimról megemlékezzenek. A Magyar Kánon Tervezőiroda koncepciójába megtisztelő módon nem férek bele.

Nánay viszont írt néhány sort A kihallgatásról. Igaz: nem nagyon tetszett neki a darab, de ezt rendjén valónak találom. Így hát csak az ellen emelhetek kifogást, hogy darabom egyik motívumáról megjegyzi: „…ezt a szituációt már Örkény is feltárta a Forgatókönyvben és a Pistiben, mégpedig sokkal mélyebben.” Ismétlem: „…a mégpedig sokkal mélyebben” rendjén való. De mit jelent a „…már Örkény is feltárta” kitétel? Én A kihallgatást 1965-ben írtam, Örkény a Pistit 1969-ben, a Forgatókönyvet pedig halála évében, 1979-ben fejezte be.

Köztudomású, hogy Nánay legfőbb kritikusi erénye nem a színpadi érzék, és nem is a szellemi erőfeszítést követelő analízis, hanem az adatok lelkiismeretes kezelése. Tűnődésre késztet, hogy a szóban forgó esetben miért pihentette ezt a képességét. Azon pedig csak álmélkodni tudok, hogy a Beszélő jól felkészült gárdája átengedett a rostáján egy ilyen pocsék hibát.

• Visszabeszélő