Skip to main content

Idegenkezűség

Szűcs Teri

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Önkielégítés közben megfulladt, magába-
záródása teljessé vált, elment

a határig és tovább, nem tartották
vissza. Utolsó rántások –

az önmaga fölött gyakorolt
irányítást átengedte magányának.

Magábazáródása teljessé vált,
mégis, az élvezet és a légszomj

közti résben megkérdezte, mért nincs itt senki. Holt-
teste köznevetség tárgya, terméketlen kavics –

nyilvánvaló, hogy kiröhögik azt, aki saját
szervei közt ennyire kiúttalanul eltévedt.

Idegen kéz fog ollót, hogy szétvágja a kemény és feszes
hurkot, az iszonyú csomót, mely másképp

kibonthatatlan. Örömét nem
szállítják idegsejtek, nem sóhajt, elernyed. Ne

bántsátok, boncolása szükségtelen, szemérmét
betakarja idegen kéz.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2010. július–augusztus, Évfolyam 15, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon