Tandori Dezső

Nyomtatóbarát változat

„HOLNAPTÓL TEGNAPIG?”

– A Vízözön?
Leküldi társaságát az esőfront,
de nem akarnám, amit esernyőm ront
     valami kivetődött,
     kivetett délutánon,
majd az Alkotás utca mellett,
ahol a benzintankok telnek,
     kedvem sakkba ölöm,
     kedvetlenségem,
     nem is egészen, sose úgy semmiképpen,
     mindig sehogy, s amije fogy,
délebbre vonul lassan,
nem tudok imádkozni, hogy
     „csak Csernobilt megúszhassam”.

Az eső most elállt, mért mentem el hazulról,
de nincs kérdés, mely ily józanul visszazúdul,
     szaporodnak s fogynak a játszmák,
     fekete bárkák
     nyekkennek tócsaszerte,
tornacipőmbe lottyuk beverve,
     bólogat akácfa, tulipánfa,
     szétrobban tulipáncsokor,
áll és óv a Holt Költők Társasága,
     elfogy másodliterre a bor.

Már a Logodi utcán, ahol Jékely járt
Kosztolányi házánál, egy kitárt
     pinceajtót megragadok,
     a világ, érzem, forog.
Felszakítja kezem a vasalása,
     negyven, ötven, hatvan év, hol van az még,
     levelek csorranása,
nem tudom, lesz-e, ami lehetnék,
     egy ernyő beleronthat,
a Holt Költők megvillantják a holdat.

Nagy árnyuk félovális, az Alagúton
sietek magam nélkül szinte, mint a nyúlnyom,
     húzódom csak, húzódozom,
Holt Költők, egyszerűen nem tudom.
Ma is: nem is tudom.
Csak húzom. Társaságtok külön
     már alig kerülöm.
Már-már alig.
Épp csak holnaptól tegnapig.

• Vers