Tandori Dezső

Nyomtatóbarát változat

Van már Trio – G. L. B-1001-em, Liko Nyistám is van,
utóbbi, hogy ha van elég eleségem, étvágyam le légyen,
van Czuzczo-inka kalciumszifolátom, idegenszó-táram,
ahol ezeknek a neveknek az értelmezését vagy megtalálom
vagy sem, s boldog vagyok, hogy nem vagyok éhes,
erre a Liko Nyista mellett Yucatán Fezilla is jó,
csak elegem van a tablettákból. Egy öreg embernek cseppekben
o.k. az ilyen, taglalja a napot a pasztillák mellett!
Borom rég nincs, disznó módjára meghíztam három
lassú év alatt, azt hittem – pláne sörözve! – nekem
lehet azért valamit, nekem nem lehet semmit.
                Most fogyok. S most megyek el.

Nem lehet semmit: mégis, mint nadrágjaimba,
úgy vágyom – vágyom! – visszaugrani, ah, az 1993-as évbe,
mikor kicsit nosztalgikusan gondoltam el, a Bayswater boltban,
London: 30-as farmereket válogatva, az elárusító elismerő
bólogatása és biztatása közepette, jaj, a 28-asok nem mennek
már rám, az 1987-ben volt, most egy atyafit megbámultam
lopva a régi útvonalak egyikén, hol zsebből söröztem,
meghúzta a félliteres kisflakont, arra gondoltam: de randa!
még randább volt, hogy elárultam átmeneti valómat, mikor én így
sörrel, ismétlem, sebaj, vissza fogok térni régi gatyákba,
mint a nácik utáni Párizsba a Tábornok, csak gatyáim nem
kollaboráltak, nekik is szabad sok mindent, de mindent mégse.
                                 Most fo. S. most me.

Így, ha nem is eliotlag – jaj, bámult Mester! –,
eljutottam valami következtetéshez: már én is
megfulladok, ha emberek hangja (élőben vagy telef., szólít);
ha és ha. Szabad ellenem, javítom, ellenben, tévednem,
például lehet, az aneorexia szó, a kóros fogyás
– nekem életadó erőm! – félreolvasás csak, így Rex felügyelő
elmarad, az egész verscím tévedés, na tessék, ennyit szabad volt!
– – – Holott olvastam, csak az nem plusz, amit nem eszünk meg,
és az nem igen, ami nem, és az nem nem sem, ami nem sem nem, sem.

• Vers