Skip to main content

Hitel Független Kiadó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


néven új szamizdatvállalkozás indult. Első kiadványai: A Magyar Írók Szövetségének közgyűlése 1981. december 12–13-án; Nietzsche: Jón, rosszon túl; Mahátmá Gandhi: Az indiai szabadsághős könyve. A Hitel programjából idézünk:

„A Hitel Független Kiadó feladata nem valamilyen egyetlen kultúratendencia felkínálása az amúgy is képlékenyen változó, sosem egységes »állami kultúrával« szemben, hanem olvasóinak »megtanítása« a kultúra teljességében való gondolkodásra, figyelmük felhívása a teljes kultúra fogalmától elválaszthatatlan belső sokféleségre, a sajáttól eltérő »idegen«, de szintúgy nem állami kultúrák hiteles szövegek alapján való megismerésére és ezen keresztül: a »közértelmesség«, a dialóguskészség, a vitakultúra fejlesztése.”




Megjelent: Beszélő szamizdat, 5–6. szám (1982. december), Évfolyam 1, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon