Skip to main content

Helyreállt a baloldal egysége

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Király Zoltán hajdan a T. Ház fenegyerekeként kezdte parlamenti pályafutását. Felszólalásait jeges borzongások, idegrángások, halk sikolyok, hangos morajok és dühödt megjegyzések kísérték. De ő csak állt a vártán, állt merészen. Újabb és újabb ellenvetésekkel bombázta a tespedtséghez szokott honatyákat és honanyákat. Hol vannak már ezek a daliás idők! Idegeit, úgy tűnik, erősen megviselték a közelmúlt politikai csatározásai, mert ma együtt szorong azokkal a levitézlett nagyságokkal, akiknek nemrég még minden szavától vér tolult a fejükbe. Mindannyian erős, biztonságot adó apukára áhítoznak. Hiába no, vannak vészterhes történelmi pillanatok, amikor elülnek a rút viszályok, s létrejön a rég óhajtott egység (egyesek között).





Megjelent: Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 2, Szám 9


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon