Skip to main content

Hatszemközt a sárkánnyal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A sárkányt, vagyis a kultúrpolitikát, művészek és hatalom viszonyát boncolgatja korba helyezve három szerző, három művészetkritikus. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően. A tegnapelőttről (az 1953–56 közötti időszakról) mond Rainer M. János könyve kapcsán szenvedélyes, elfogult véleményt az irodalom területére kiruccanó filmkritikus. Ugyancsak egy könyv kapcsán fejti ki álláspontját a mába áthúzódó tegnapról a színházkritikus, tárgyilagos higgadtsággal. S végül a mát elemzi ironikus távolságtartással a képzőművészeti kritikus. A végső konzekvencia levonását azonban mindhárman önökre bízzák, kedves olvasó.


Hivatkozott cikkek

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Megjelent: Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 3, Szám 9


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon