Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Két héttel ezelőtt az óbudai Selyemgombolyítóban, most vasárnap a Szabad Demokraták Liberális Klubjában folyt nyilvános vita a születésszabályozásról, mindenekelőtt a művi abortusztól. A magzat – végletesebben fogalmazva, ám az álláspontot nem torzítva –, a megtermékenyített petesejt emberi jogait deklaráló álláspontot több egyesület képviseli, így a Magzatvédő Társaság, a Pacem in Utero, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, s csatlakoznak tekintélyes személyiségek is, pl. a népjóléti miniszter, Czeizel Endre, Frenkl Róbert, továbbá – természetesen – a katolikus egyház neves képviselői. Az érveket a hazai nyilvánosság elé tárták az „Együtt az életért fenntartások nélkül” c. tanácskozáson 1990. május 11–12-én. Az utóbb rendezett vitákon, e májusi seregszemlén összegyűjtött szellemi arzenállal szálltak ringbe a magzati élet védelmezői. A Magzatvédő Társaság tagjai, a Kereszténydemokrata Néppárt nőképviselői vagy maga a kereszténydemokrata népjóléti miniszter is hangsúlyozzák: hogy álláspontjukból nem következik, hogy törvényi vagy rendeleti úton kívánnák tiltani a művi abortuszt. A Magzatvédő Társaság bizonyos fokig el is határolta magát a Pacem in Utero mozgalomtól, amely jogi érvelés alapján hatályon kívül akarja helyeztetni az abortuszrendeletet, s ennek érdekében az Alkotmánybírósághoz fordult.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ha azt bizonyítják, hogy a megtermékenyített petesejt, a főtusz, a magzat és a megszületett ember között nincs biológiai különbség, tehát a magzat ember; ha azt bizonyítják, hogy az embert illető jogi státust hatályos törvényeink némelyike is megadja neki, akkor felütötték a labdát, s az nem maradhat a levegőben. Akkor a művi abortusz szándékos emberölés, a spontán abortusznál vizsgálni kell, hogy nem gondatlanságból elkövetett emberöléssel állunk-e szemben, és egyáltalán, le kell vonni a jogi konzekvenciákat. Ebben az értelemben kell indítványt vinni a törvényhozás elé. Előbb vagy utóbb találunk egy holttestet a fürdőszobában, de nem tesszük szóvá a bűnüldöző szerveknél? Vagy komolyan gondolják a magzatvédők, hogy a magzat ember, s elpusztítása ölés – ez esetben bűnpártolók, ha nem fordulnak a törvényhez, s nem toleránsak.

Egyébként bűnös mulasztást követ el a mégoly toleráns magzatvédő is. Vagy ki kell dolgoznia azt a formulát, amellyel félreérthetetlenné teszik, hogy lelkiismereti, nem büntetőjogi kategóriákról beszélnek. Az emberölés az élethez való emberi jog megsértése, nem lelkiismereti kategória.

• Belföld