Rósa Géza

Nyomtatóbarát változat

A lapban indított vita igen sokrétű, egyidejűleg foglalkozik az atomerőmű nukleáris biztonságával, üzembiztonságával, környezeti hatásaival, gazdaságosságával, a radioaktív hulladékok kezelésével, az erőmű leszerelésével, sőt általános energiapolitikai kérdésekkel is.

A vita jelenlegi állásánál három kérdéskörben szeretnék állást foglalni.

1. Az atomerőmű gazdaságosságának megítélése

A Magyar Villamosművek Tröszt adatai alapján a hazai erőművek közt messze az atomerőmű önköltsége a legalacsonyabb.

Az atomerőmű az első olyan hazai erőmű, melynél az állami beruházásként létrejött üzem visszafizeti a költségvetésnek a befektetett tőkét. A kamatot is tartalmazó tőkejáradék 1989-ben kilowattóránként kb. 45 fillér volt, ha ezt hozzáadjuk a 67 fillér tiszta önköltséghez, még mindig az atomerőmű a legolcsóbb. A beruházás – ha csak a tőkejáradékot tekintjük – 15 éven belül megtérül. Emellett évente több milliárd forint nyereséget von el tőlünk az MVMT.

Az eddig tárgyalt önköltség tartalmazza a kiégett üzemanyag Szovjetunióba való visszaszállításának, valamint a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok üzemi területen való kezelésének, ideiglenes tárolásának költségeit is. Nincs benne viszont a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végső elhelyezésének, ill. az erőmű leszerelésének ára.

Becslésünk szerint, ha sikerül megépíteni a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végső tárolására szolgáló létesítményt, a beruházás, illetve üzemeltetés költségei az önköltséget max. 2 fillér/kWh-val fogják növelni. A leszerelési költségekről később szólok.

2. Az atomerőmű leszerelésének műszaki, gazdaságossági kérdései

1989. október 1-jén a világon 433 atomerőművi blokk működött. 1989. december 31-ig ezek a blokkok 5454 reaktorévet teljesítettek, azaz átlagosan 12-13 évesek voltak. 2000-re 64 atomerőművi blokk éri el a 30 éves életkort, ami a tervezett élettartamuk.

A paksi 1. blokk 2012 végén éri el a 30. évét, így leszerelésére, amennyiben élettartamát nem hosszabbítják meg, majd a következő század 20-as, 30-as éveiben kerül sor. A paksi leszerelés műszaki-szervezési kérdései ma nem aktuálisak, hisz 3-4 évtized alatt olyan technikai fejlődés következhet be, amit ma felmérni sem lehet, de az addig felhalmozódó nemzetközi tapasztalatok is sokat fognak segíteni. Az biztos, hogy a leszerelés több lépésben történik. A leállást követően először a nem radioaktív részek (turbinák, generátorok, transzformátorok stb.) leszerelésére és újabb hasznosítására kerül sor. Ekkor a radioaktív részt csak őrzik, hisz a rövidebb élettartamú radioaktív anyagok ezalatt nagyrészt lebomlanak, csökken a radioaktív tárgyak sugárzása.

A radioaktív szerkezeti elemek leszerelésekor a kismértékű szennyeződést tartalmazó acélhulladékok újrafelhasználását valószínűleg meg lehet oldani. Francia, nyugatnémet irodalmi adatok szerint egy-egy blokkból közel 1000 tonna olyan acélhulladék származik, melynek újraolvasztása sugárvédelmi szempontból bizonyos megszorításokkal valószínűleg engedélyezhető (pl. hídépítéshez, útépítéshez lennének felhasználva). A radioaktív hulladékok térfogatát az eddigi tapasztalatok, illetve elemzések az üzemeltetés során keletkezett kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok térfogatával összemérhetőnek mutatják.

A leszerelés költségeit általában a beruházás 10-15%-ának becsülik. Ennek fedezete sok módon képzelhető el. Svédországban például a 0,40 SEK/kWh értékesítési ár 0,03 SEK/kWh hulladékkezelési, leszerelési hányadot tartalmaz. A 0,03 SEK/kWh-ből befolyt összeg becsült felhasználása az alábbi:

19%   leszerelési költségekre
8%     szállítási költségekre
4%     kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére
60%   kiégett üzemanyagok kezelésére és ideiglenes tárolására
9%     adminisztrációra, ellenőrzésekre, kutatás-fejlesztési tevékenységekre.

Úgy gondolom, az első 15 óv után megszűnő tőkejáradék a további üzemidő alatt bőven előteremtheti a paksi leszerelés költségeinek fedezetét.

3. Mennyi villamos energiára van szükségünk?

Az elmúlt 10 évben átlagosan évi 2,9%-kal nőtt a villamosenergia-felhasználás az országban, ezen belül a háztartási fogyasztás sokkal dinamikusabban emelkedett. Ennek ellenére az egy főre jutó háztartási villamosenergia-felhasználásunk nemzetközi összehasonlításban szerénynek mondható.

Az energiatakarékosság, ezen belül a villamos energia ésszerű, takarékos felhasználása józan követelmény, de szerintem az életminőség javulása mindenképpen a felhasználás növekedését vonja maga után.

Ma divatos az önmérséklésről beszélni. De ezt mely országoktól várhatjuk el? A fejlődő országoktól, a közepesen fejlettektől? Bangladestől, ahol a teljes villamosenergia-felhasználás 50 kWh évenként, lakosonként?

Úgy gondolom, hogy nehéz helyzetünket jól szemlélteti a villamosenergia-igény növekedésének ma elfogadott 1,3-1,5%/éves vélelmezett üteme. Azt hiszem, ha a gazdasági válságból kilábal az ország, mindenfajta szerkezetátalakítás, energiaracionalizálás mellett is ennél nagyobb növekedési ütem fog kialakulni. Az országban megszokott biztonságos villamosenergia-ellátási helyzet fenntartásáért felelős szerveknek hosszú távú döntéseik meghozatalakor ezt mérlegelniök kell.

Rósa Géza
Paksi Atomerőmű Vállalat

• Környezet