Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

– Go West! – adta meg az irányt az MSZP elnöke, Horn Gyula múlt pénteken budapesti kampánynyitó nagygyűlésükön. Az esemény atmoszférája már kétségkívül nyugatiasnak hatott. Mazsorettek, dixieland, sok-sok léggömb, zászló, sapka, szegfű. Szükség is volt az élénk színekre, ellensúlyozandó a szocialista képviselők régről ismert zakóinak szürkeségét. A zsúfolásig megtelt csarnokba bevonuló jelölteket előrehozott győzelmi ováció fogadta. A boldog hívek felszabadultan tapsoltak, éljeneztek: a magát négy éve a választási vereség után elvermelő párt most biztos győzelemre készül.

Némileg furcsa, hogy hogyan kerül a kampányukba az a kislányos plakát, ami inkább emlékeztet a 70-es évek fogorvosi várótermeinek propagandaanyagára, mint egy modern, nyugatias értékrendű szocialista pártéra. Nincs ez másképp az 1990-ból megőrzött pártszignál esetében sem, amely a gyógyfürdők kezelésre invitáló dallamát idézi. A fő cél a kóros viszonyok jobbra fordítása, a ’90-ben megszakadt, kificamodott, széles társadalmi támogatottságú reformfolyamat újraindítása. Így tehát a gyógyászatból kölcsönzött propagandaelemek tökéletesen harmonizálnak az MSZP választási ígéreteivel.

A kampányhoz sok pénz kell. A pénteki gyűlést látva az MSZP ebben sem szűkölködik. A ’90-es elvermelés nemcsak politikusokat, hanem bizonyosan kisebb-nagyobb összegeket is a „föld alá mentett”. Az 1990 végétől egyre bensőségesebb MSZP–MSZOSZ-viszony – amit a választási együttműködési egyezmény pecsételt meg – is hozhat valamit a konyhára. Bár a megyei lapok, párt- és szakszervezeti ingatlanok értékesítése, a NEXT 2000, a volt KISZ-vagyon BIT-esítése, a Frohburg és az Építők Székházának ügye, a VIKSZ ellen folytatott elkeseredett harc egyike-másika nem hozta meg a várt sikert, de azért mindegyikből csurrant-cseppent valami kis pénzecske.

Most azonban az MSZP-híveket a legkevésbé sem érdekli a gazdag előadás anyagi hátterének eredete. A bizalmukat most azokba helyezik, akik a választókkal együtt élték meg az elmúlt 40 + 4 évet. Igaz, nem egyazon helyzetben; de legalább Hornék nem akarják (nem is tudják) letagadni a múltjukat. „Volt munkánk, Trabantunk, tartozásunk, a gyerekeinknek nyári tábor, különtorna, és annyiszor húzhattuk le a WC-t, ahányszor akartuk.”

Egyoldalúak lennénk, ha nem említenénk az MSZP kétségkívül gyökeres stílusváltását. A legkészségesebb, legprofibb, legnyugodtabb, legegységesebb párt benyomását kelti – egyelőre.

Azért mégis volt egy csipetnyi groteszk abban, ahogy a kozmopolita, köztudottan meleg popzenekar Pet Shop Boys „Go West”-jét harsogták a volt pártfunkcionáriusok, a jelenlegi kisnyugdíjasok, tisztviselők, munkanélküliek, szakszervezetisek és a BIT-esek. Volt egykoron Buster Keatonnak, a zseniális komikusnak egy hasonló című fekete-fehér filmje, ahol a hős vörös ördög jelmezébe bújva észvesztő tempóban menekül a vágóhídról elszabadult marhacsorda elől. Az ámokfutás happy enddel zárul: a barmok az akolba kerülnek, a szép hősnő Buster karjaiba omlik.

Keatonnak a burleszkben sikerült. Vajon sikerül-e Hornnak a választásokon?

• Belföld