Papp Emília

Nyomtatóbarát változat

Az aszálykáros gazdaságok megsegítésére a Magyar Nemzeti Bank 10 milliárd forintos kedvezményes kamatú célhitelkeretet biztosít. A bejelentés a Földművelésügyi Minisztériumban hangzott el, kormánydöntésre hivatkozva. Ez már politika – kommentálta a döntést Czirják Sándor, az MNB elnökhelyettese, aki a jegybank többi vezetőjéhez hasonlóan ellenez minden preferenciális, a szokványosnál kedvezőbb kamatú és pántlikázott hitelt.

Most azonban úgy látszik, a jegybank elnöke beadta a derekát a kormányülésen. A 10 milliárdot a vállalati hitelkeretből különítik el. Igaz, a mezőgazdasági üzemek is általában ebből a keretből részesülnek, de immár pántlikázott pénzt kapnak – a költségvetés tíz százalékos kamattámogatásával. Így jó néhány fejlődőképes iparvállalat – köztük több fővárosi – a rövidebbet húzza, hiszen a keretből jóval kevesebb kölcsönre számíthat. Föltámadt egy régi szokás: a jók kárára támogatják a gyengéket. A kereskedelmi bankok ugyan még szépíthetnek valamit a dolgon, ha ebből a kedvezményes hitelből csak a jól gazdálkodó, amúgy fizetőképes gazdaságok kapnak, s nem a csőd szélén állók.

Azt nem vitatják a jegybankban sem, hogy jó néhány ilyen fejlődőképes téeszt, állami gazdaságot rettenetes helyzetbe hozott az aszály. Elestek attól a jövedelemtől, amelyből az őszi munkákat finanszírozhatják. A megoldás azonban nem a kedvezményes hitel – vetik ellene a bankban –, hanem ha már támogatás, akkor az legyen költségvetési teher, és ne üssünk nagyobb rést a monetáris politikán. Sőt az elnökhelyettes véleménye szerint éppen pénzt kellene kivonni a gazdaságból, és nem belepumpálni, hiszen kibocsátottak mintegy 20 milliárd forintnyi úgynevezett felvásárlási váltót mezőgazdasági termények megvételére, miközben 30 milliárdnyi árualap veszett el. A többletpénz pedig árufedezet hiányában inflációt gerjeszt. Olyan természeti csapásra, mint az idei aszály, gyógyírt adhat a termelőknek a biztosítás révén fizetett kártalanítás. Csakhogy a szövetkezetek többsége nem fizeti a túl magasnak tartott biztosítási díjat. S nincs tartaléka sem az ilyen esetekre. Miért is lenne, ha erre nem kényszerül? Eddig is segített mindig valaki, majd megint fog. Úgy látszik, ez be is válik. Csakhogy a jegybank, mint a monetáris szigor legfőbb őre kissé furcsán fest az üdvhadsereghez méltó szerepben. Hacsak nem akar közreműködni abban, hogy az önkormányzati választások előtt hasznos gesztusban részesüljön a vidék.

• Kampány