Skip to main content

Papp Emília

Papp Emília: Végtelen történet

Hitelkonszolidáció, bankkonszolidáció, adóskonszolidáció


A bankreform kezdeteire nyúlik vissza a történet, amikor is úgy indították el az önállóság útján a Magyar Nemzeti Bankból (MNB) kiváló kereskedelmi bankokat, hogy tőkeerejük nem volt összhangban az MNB-től átvett hitelállomány kockázatával. A hiteleket a puha magyar számviteli szabályok szerint kezelték, nem minősítették megfelelően, s nem képeztek elegendő tartalékot az esetleg bukottá váló hitelek fedezetére.

Langmár Ferenc, Papp Emília: A pódiumszereplés kockázata

Interjú a Magyar Nemzeti Bank elnökével


– Miért tartotta szükségesnek, hogy egy pártrendezvényen magyarázza a jegybank monetáris politikáját?

– Kockázattal jár, ha az ember fórumrendezvényeken szerepel. A jegybank elnöke, aki politikán kívül – de nem felette – áll, nemigen jár pártrendezvényre. Két okból tartottam fontosnak a szereplést.

Először is a KDNP a napokban gazdasági programmal állt elő, amely az adósságkezelés, valamint az infláció kontra munkanélküliség kérdésében ütközik az érvényes monetáris programmal.




Papp Emília: „Tréfa”


A jegybankelnök a hatályos törvény szerint párt nevében nyilvános szereplésre, politikai állásfoglalásra nem vállalkozhat. Láthatólag azonban a fórumon részt vevő párttagok nemigen akarták ezt tudomásul venni. Hiába szólt a vitaest szlogenje pénzügypolitikánk aktuális kérdéseiről, a kérdezőket hallva úgy tűnt, számukra ebbe minden belefér, kivéve a monetáris politikát.

Papp Emília: Közgyűlések után – privatizáció előtt

Kereskedelmi bankok


Biztató szavak hangzottak el a Budapest Bank (BB) és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) talán már idén elindítható privatizációjáról a két pénzintézet közgyűlésén. Az állami tulajdonost képviselő Állami Vagyonügynökség a BB-nél kijelentette, hogy a bank vezetése, személyi összetétele jó alapnak látszik ehhez, a bank mutatói kevésbé.

Papp Emília: Bankállam


A bankok új államosítás előtt állnak? A lehetőség annak kapcsán vetődik fel, hogy nemrég a Magyar Villamos Művek Tröszt átalakulása kapcsán kiderült, hogy az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) elvonja az átalakuló állami vállalatok bankrészvényeit. Mégpedig úgy, hogy érte semmit sem ad, az elvonás úgynevezett alapátadással történik, és az adott cég vagyona így csökken.

Papp Emília: A kompromisszum ára


A monetáris restrikcióra annak idején azért volt szükség, mert az ország fizetőképessége rossz volt, a folyó fizetési mérleg nagy hiányt mutatott. Ma azért, mert az ország fizetőképessége javul, és a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozott, sőt többletet mutat. Ez a szarkasztikus megállapítás azon az egyeztető tárgyaláson hangzott el, amelyen a bankok és az MNB minden egyes százalékért megküzdve alakította ki a közös álláspontot a negyedik negyedévi pénzszűkítésről. Persze a megállapítást inkább tréfának szánták, hiszen mindkét fél hamar belátta: pénzbőség van.

Papp Emília: Bankcsapdák


A szigorú banktörvény majd hozzásegít minket az európai normákhoz – erősítgetik kormánytagok és képviselők a parlamenti vita első napján. Valóban nagyon hiányzott már az új szabályozás. Változtatni kellene egyes bankok magatartásán, a bankokkal kapcsolatos, a bankok tulajdonlásának és felügyeletének számos jelenségét korántsem nevezhetjük európainak.

Nem ritka, hogy külföldi befektetőt utasít el egy bank, mert nem tud számlát nyitni számára.


Papp Emília: Meddig tartjuk a bankot?


Vihar egy kanál vízben, ezt is tarthatnák a Magyar Hitelbankban (MHB) zajló vezetők közötti vitáról, az egyik vezérigazgató-helyettes elbocsátásáról. Az ügyről a Bankszövetség is úgy vélekedik, sajnálatos módon kiteregettek egy bankbelügyet, ami ily módon a Magyar Hitelbank hírét is rontja. Az öt nagy kereskedelmi bank legnagyobbikában dúló belharcok mögött azonban úgy hírlik, többek között a bank hitelképességével kapcsolatos véleménykülönbség áll. Ez pedig közvetetten kapcsolatban van a bank értékével is.

Papp Emília: Zárás előtti pánik


A kormány egy elkerülhetetlen lépést tett meg a benzináremeléssel, csak éppen a kelleténél később. Még szeptember elején, a helyhatósági választások előtt kellett volna megtennie. Akkor fele akkora drágítás is elegendő lett volna az újból kibillent költségvetési egyenleg helyreállításához – állítja Soós Károly Attila SZDSZ-képviselő, a parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának elnöke.

Természetesen a kormány óvakodott attól, hogy abban a kényes időpontban bármilyen népszerűtlen intézkedést tegyen.


Papp Emília: Szenny-ár

Csak negyvenmilliárd kell


A megálmodott új fővárosi üzleti negyedet és az öt év múlva megrendezendő Expót körülölelő Dunába éppen az érintett helyen ömlik naponta négyszáz-hatszáz ezer köbméter szennyvíz a ferencvárosi szennyvízátemelő közel öt méter átmérőjű csövéből. Itt nyomják a folyóba a főváros szennyvizének közel kétharmadát. A sodorvonalba bevezetett szennyvíz szabad szemmel is látható, erősen bűzös, darabos összetételű csóvaként árad tovább.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon