Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

Októberi terefere


A jelentésből megtudhatjuk, hogy 1992. október 21-én mintegy tizenöt amatőr művészeti szövetség képviselői hallgattak meg tájékoztatást a közművelődési pályázat 1992. évi tapasztalatairól, és megvitatták a szóban forgó alapítvány koncepcióját. A résztvevők el voltak ragadtatva a pályázati rendszertől, és egy emberként támogatták az alapítvány gondolatát. Balázs Árpád, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke szerint:

„A pályázati rendszer jó, neki a legjobbak a tapasztalatai. A kuratórium személyi összetételével és kiszolgáló apparátusával az értékeket meg kell őrizni. Az alapítványoké a jövő.”

Ágoston Albert, a Szabad Képző- és Iparművészek képviselője is óvott a szükségtelen újításoktól. Véleménye szerint:

„Ha a döntési rendszert sikerül megőrizni, akkor az alapítvány jó. Szeretné, ha az alapítvány létrejöttével nem vonulna ki az állam a támogatásból.”

Hűségnyilatkozatok

Az összeállítás ezután ugrik időben egy fél évet. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Fodor Tamás interpellációjának híre még elhangzása előtt felzaklatta Bozay Attilát, a Magyar Zenei Kamara elnökét. A zeneszerző Mádl Ferenchez címezte levelét.

„Tudomásunkra jutott, hogy Fodor Tamás színművész, az SZDSZ képviselője interpellációt nyújt be az Országgyűlésen a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvánnyal kapcsolatban. Állítván, hogy ez az alapítvány titokzatos körülmények között jött létre.

A Magyar Zenei Kamara elnöksége nevében bizton állíthatom, hogy ez az alapítvány szervezetünk tudtával és támogatásával született, melyről a Minisztérium Közművelődési Főosztálya részéről – egy az egyesületek és szövetségek vezetői számára rendezett értekezleten – tájékoztatást hallhattunk még 1992 októberében.

A magunk részéről a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványt modellértékű közalapítványnak tekintjük a jövő számára. Fölöttébb érdekesnek tartjuk viszont, hogy egy szabadelvű képviselő kérdőjelez meg egy olyan alapítványt, amely az etatizmus maradványainak megszüntetésére irányul.”

Baross Gábor, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke is az állítólagos titkosságra reagál, és az alapítással kapcsolatban eleddig ismeretlen részletekbe avatja be az új minisztert.

„Tekintettel arra, hogy Ön nemrég került a művelődési tárca élére, szeretném tájékoztatni, ez az állítás nem felel meg a valóságnak. …az alapítványról születése pillanatában tudtunk, hiszen az alapítvány létrehozásának kezdeményezői voltunk. Az alapítvány gondolata nem a minisztériumból indult el, de nyomban támogatásra talált, és folyamatosan figyelemmel kísérhettük formálódását.”

Vonzások és választások

A dokumentumgyűjtemény ezután folytatja az események kronologikus ismertetését. Idézi azt a hétsoros, lakonikus tömörségű levelet, amelyben Kovács Sándor, a közművelődési főosztály vezetője arról értesíti a szövetségeket, hogy a kormány jóváhagyta a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány létrehozását. Kendőzetlen nyíltsággal közli, hogy „1993-tól ez az alapítvány bonyolítja le a Közművelődési pályázatot”. (Sic!) A főosztályvezető arra kéri a címzetteket, hogy rövid időn belül javasoljanak „6-8 szakembert, akik az alapítvány kuratóriumában, szakbizottságaiban és szakértői körének munkájában vennének részt”.

A tájékoztató húsz válaszlevelet közöl, amelyek „hivatkozva” a fenti idézett levélre, „köszönettel fogadva a felkérést”, „örömmel” javasolnak személyeket a testületekbe. Két szervezet még a késedelmes válaszért is szabadkozik, sőt, egyikük a postai kézbesítés gondjaira is kitér. Az egyik szövetség „abban a hitben (sic!) javasol szakembereket, hogy tagegyesületei szintén kapnak lehetőséget arra, hogy ajánlataikat megtegyék”.

Az utolsó dokumentum emlékeztető az alapítvány kuratóriumának összeállításáról. Jelen vannak: dr. Andrásfalvy Bertalan, Fekete György, Kovács Sándor. A dokumentum, amely bepillantást enged a kuratórium tagjai kiválasztásának műhelymunkájába, szó szerint közli az elhangzottakat:

Dr. Andrásfalvy Bertalan: Nagy tekintélyű, jelentős életművel rendelkező kuratóriumi tagok kellenek, akik bírják a művésztársadalom bizalmát.

Fekete György: A minisztériumi képviselők ne legyenek túlsúlyban. A kuratóriumba szakembert kell delegálni, nem minisztériumi felsővezetőt.

Kovács Sándor: Javaslom, a szakkuratóriumok tagjait csupán javasoljuk az alapítvány csúcskuratóriumának.



(Sic!) Ez lenne összhangban az alapítvány alapító okiratával.

Az alapítvány kuratóriumának elnöke Zelnik József, alelnökök Balassa Sándor és Gerzson Pál. Tagok: Durkó Zsolt, Erkel Tibor, Kovalcsik József, Makovecz Imre, Bánszky Pál, Salamon Konrád, Csoma Gyula, Dávid Katalin, dr. Vígh Károly, Bálványos Huba, Tornai József, Balázsovits Lajos, Zalainé Kovács Éva.

Sorozat

A dokumentumok végig következetesen közalapítványról beszélnek, de amíg októberben az alapítvány még az állami kultúrafinanszírozást hivatott korszerűsíteni, márciusban már mint az etatizmus utolsó maradványainak szétzúzójáról olvashatunk róla. A szövetségek létükkel, illetve az alapítványt támogató leveleikkel igazolják az alapítás nyilvánosságát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kizárólag önmagukat tekintik az ügyben érintett szervezeteknek. A minisztérium felkérésére a szövetségek számtalan embert jelölnek, hogy azután közülük válassza ki a tényleges döntési helyzetben lévő három ember a kuratórium tagjait. A lekötelezettek eközben az előszobában toporognak, nem is értve pontosan, hogy miről van szó.

Az interpelláló képviselő szerint valójában egy alternatív kultúrafinanszírozási rendszer kiépítésére tett kísérletet a kiterjedt kapcsolatokkal bíró, keményvonalas Csoóri–Zelnik-csoport, esetleg talán az új miniszterrel szemben is. Mádl Ferenc mindenesetre harminc nap türelmi időt kért, ami arra utal, hogy az alapítvány ügye nem várt erőpróba a számára.

A forgatókönyv mindazonáltal nagyszériás sorozat epizódja. Szinte biztos, hogy folytatása következik.

• Beszélő