Nemes Z. Márió

Nyomtatóbarát változat

Falra fested a nőt, aztán a kisfiúkat kened föl.
A szomszédban sírnak, de ez csak hobbi,
mindenkinek van egy hideg erdeje valahol.
A rendőrök is könnyeznek, nem tudják visszatartani.
Menjél tovább, nincsenek többé autók.

A csomó nem beszéli a nyelvünket. 
A szomszédok kicsúfolják, indulj haza,
aztán ne gyere vissza. Legyen ő a fiunk,
varrjál neki nadrágot meg trikót.
Legyen ez a tisztelet, bár nem ezt ígértük.

Judit is megérkezik. Fejében fájó vér van.
Ha vonul az utcán, mindenki szagolja.
Pedig azt gondolta, hogy akár a csomó,
ő sem fog visszatérni. Díszmenete terápia
és udvarlás. Gyűlölni fogod, mert ő a forma.

Hiszen ömlésben élünk, szilárd zajban,
amely, mint az erdő, kibomlik, de megtart.
Itt őrzik a termelőeszközt, a hideg gépet.
Ide jár a fiunk, mert növekedni akar, és
ide jár minden, amit festettek már falra.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges