Iványi Gábor

Nyomtatóbarát változat

„Azokban a napokban…” – poroszkál Lukács írónádja a hártyán, s megáll, hogy maghatározza az evangélium idejét. Miként lehetne a ködként foszló időben megbízható méréspontokat kijelölni?
Lukács örömhírt akar mondani! Azokban a napokban… Augustus császár… Cirénius… s a versengő júdeai pártok lecsillapítására kiírt népszámlálás…

A nagyhatalom általános és helyi cézárainak, negyedes fejedelmeinek felvonultatása csupán eszköz arra, hogy magáról az örömhírről értesüljünk. „Született nektek ma a Megtartó!” Igen, az Isteni ölelés testet adott az Igének az igazságra és békességre várakozás szüzi méhében. Az Ige testté lett, haja volt, s ki tőrödött vele, hogy majd tövissel ékesítik, arca volt, mely gyermekekre és utcalányokra mosolygott, s hogy leköpték később s megkötözték? Keze volt, hogy simogasson, kenyeret törjön, s éppen alkalmas szögektől átveretni.

Az Ige kamasz volt, mutált a hangja, az Igének kérges volt a tenyere az ácsszerszámok nyelétől, és gyaluforgács hintázott a szemöldökén. Az Ige egy zsidó iparos házában nőtt fel, s gazdag külföldiek támogatták életének egy kritikus korszakában. De az Ige mégis csöves lett, bűnösök és vámszedők közelgettek hozzá, s még a kereszten is mások ügyeit intézte. Az Ige sohasem tudott megegyezésre jutni a hatóságokkal. Az Igét azzal vádolták, hogy le akarja bontani (?) a templomot. Az Ige állítani merte, hogy nem magától szól, hanem Isten igazsága van nyelvén. Az Ige egyedül maradt, elárulták és megtagadták. A vezető pártok s a nép bírái úgy ítélték, hogy nagyhatalmi szempontok miatt az Igét meg kell ölni. Kigúnyolták, megbotozták és lerontották a hitelét. Az Igét keresztre feszítették, meghalt és eltemették. De az Ige feltámadt, él és bennünk lakozik. Az Ige testté lett. A porszemeket elhordja a szél, de az Ige őrökké megmarad. Kisfiam bölcsőjénél állok. Majd azokban a napokban nyelvére Igét adok és kezébe szerszámaimat. Ezekben a napokban…

• Harmadik oldal