Erdős Virág

Nyomtatóbarát változat

Forró fantában úszok,
mint a jég. 

Fogalmam sincs per pillanat
mivégre vagyok.

Tél van,
nyár van,
hányat írunk,
lány vagyok vagy
tudja ég
most felhő ez vagy
bányalég,
nézd, esni fog, már
lóg a lába,
azt se tudom,
gőz vagy pára,
megmártóztam,
ez az ára,
annyit azért mondhatok, hogy
mennék én,
de nem tudok, hol
fázok, hol meg
izzadok,
jaj, ne gyere a túlvilággal,
annyi minden problémám van,
májvérbőség plusz a szívem
ide-oda
húz,
ülőidegzsába pláne
izületi csúz.

Akárki volt,
fog az átok.
Sejtem én, de
tojok rátok,
fülelek és
mindent látok:
dömper áll a ház elé, s a
Hadnagy utca tíz felé már
nem lehet kijutni, látod,
hiába is reklamálok,
addig-addig variáltam,
bérletem is,
bilétám is elúszott, holott,
állítólag nem is vagyok más, csak egy
halott.

Összeszűrtem mindenféle
söpredékkel a levet.
Vas-szulfáttal kevertem a
kénsavas szikenyt.
Lúgot ittam és pipáztam,
jóhíremre nem vigyáztam,
nem csoda, hogy
nyakig ülök most ebben a
micsodában,
nem stimmel a vége se:
nem jön értem senki se.

• Budapestkép – Budapestszó

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges