Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Higgyék el: a kormány ádáz ellenségei ülnek az Országgyűlés kulturális bizottságában, a televízió szerkesztősége jót akar. Ellenkező esetben a tévé az esküjüket mormoló minisztereket mutatta volna, és nem a kontinens két legjobb klubcsapatát, ahogy ezeknek olasz, portugál, holland, svéd és brazil csillagai egymással küzdenek a Práter gyepén.

A kulturális bizottság felhívta a műsorszerkesztőség figyelmét arra, hogy az „Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb gondot fordítson”. A bizottság nyilatkozata szerint az Antall-kormány eskütételét, „ezt a különleges jelentőségű, túlzás nélkül történelminek nevezhető emelkedett pillanatot egy nemzetközi kupamérkőzés miatt megszakítani, háttérbe tolni, feldarabolni súlyos vétség volt, amely nem szolgálja azokat a nemzeti célokat, amelyekért a magyar társadalom a Magyar Televíziót fenntartja”. A nyilatkozat ellen „a bizottsági kompetencia túllépése miatt” tiltakozott a bizottság néhány szabad és fiatal demokratája, nem emelte fel viszont a szavát Csurka István bizottsági tag, aki pedig nemrég még azt is ellenezte, hogy élőben közvetítsék az Országgyűlés eseményeit.

Az a „bambán sodródó, ellabancosodott nagy magyar szolgalélek” (lásd Fekete Gyula népjellemzését: Népszabadság, 1990. április 23.), mely a bizottság igényeit kielégítő műsorváltozás esetén hozzávágta volna a házipapucsát a képernyőn feszítő újdonsült bársonyszék-tulajdonoshoz, nem teljesen hülye. Tudja ő, a bolsevik diktatúra bukása és a demokratikus államhatalom megszületése sokkal fontosabb az ő személyes és nemzeti élete szempontjából, mint a BEK-döntő. De azt is tudja, hogy a kupameccs élő közvetítése élvezetesebb, mint az új kormány eskütételéé.

Szerdán este 8 órára ugyanis a parlamentben minden eldőlt már, ami eldőlhetett. A kormányt összerakták, a kormányprogramot megszavazták, érdemben lezajlott tehát a valóban történelmi jelentőségű esemény. Nem volt más hátra, mint a ceremónia, amelyet nem a nyitott kérdések izgalma, hanem a lezárt kérdések nyugalma tesz felemelővé. Az eskütétel elállhat még egy darabig. Nem így a BEK-döntő: ha tudjuk az eredményt, nem értjük, minek strapálják még mindig magukat a képernyőn a játékosok.

Az Isten óvja a Magyar Televíziót a kulturális bizottságtól. Ha ez nekiáll egzecíroztatni a legfőbb médiát, akkor vagy a világ, vagy a szegény közönség és kormánya áll a feje tetejére.

• Hátsó oldal