p. m. [Pap Mária]

Nyomtatóbarát változat

K.: Hogy kerültél a delegációba?

V.: A január 5-ei Nemzeti Csúcstalálkozón Németh Miklós jelezte, hogy a pártok képviselői részt vehetnek a tárgyalásokon. A pártközi megbeszéléseken konszenzus alakult ki, hogy az MDF-nek és az SZDSZ-nek mindenképpen benne kell lennie a delegációban.

K.: Mi volt a dolgotok?

V.: Megfigyelők voltunk, azt néztük, hogy a magyar tárgyalóküldöttség a nemzeti érdekek figyelembevételével tárgyal-e.

K.: Mi volt a benyomásotok?

V.: Mindenekelőtt az, hogy az MSZP és az SZKP között létrejött már a megegyezés, amit megerősített Burlakov nyilatkozata, aki előre bejelentette a hajmáskéri csapatkivonásokat. Bármennyire belejátszottak is azonban a dologba az MSZP választási kampányszempontjai, el kell ismerni, hogy a csapatkivonás össznemzeti ügy. Az MSZP jól tette, hogy tárgyalt, és sikerként kell elkönyvelni, hogy a cseh–orosz szerződéssel azonos szerződést értek el. Már csak azért is jó ez, mert a hivatalba lépő új kormány – amely nem rendelkezik majd az MSZP személyes kapcsolataival, s nem lesznek olyan érvei, mint az MSZP-nek volt a választási kampány – lehet, hogy nem érne el ilyen gyorsan eredményeket.

K.: Szóval elégedettek vagytok?

V.: Bizonyos fokig. Vannak azonban fenntartásaink is, ezért nem is vettünk részt a megállapodás aláírásán. Véleményünk szerint a szovjet–magyar kapcsolatok egész rendszerét újra kell vizsgálni, fel kell bontani a kölcsönös barátsági szerződést, ki kell lépnünk a Varsói Szerződésből, és ennek keretében ismét elő kell majd venni a csapatkivonás kérdését is. Kissé távolinak tartjuk az 1991. június 31-i végső határidőt, úgy véljük, hogy ha ez év végéig ki tud vonulni a csapatok 75%-a, ’91 februárjáig pedig 90%-uk, akkor arra is van lehetőség, hogy március 15-ig befejeződjék a folyamat.

Ütemterv a szovjet csapatok kivonására a Magyar Köztársaság területéről (melléklet az egyezményhez)

• Belföld