(D. J.) [Dési János]

Nyomtatóbarát változat

– Először is, nemcsak a nagyatádi, hanem a zalaegerszegi gépesített lövészdandár is megszűnt. Ezen a területen viszonylag több dandár állomásozott, kis területen. Mivel az ország doktrínája megváltozott, lehetővé vált, hogy a délnyugati területen ritkítsuk csapatainkat.

– Mennyi az a „viszonylag több dandár”?

– Ezt nem mondhatom meg, mindenesetre kettő megszűnt közülük. Hozzátartozik, mint emlékezetes, bejelentettük, hogy a jugoszláv, osztrák határ ötven kilométeres körzetéből kivonjuk a csapatokat. Mindkét egység ebbe a zónába esik.

– Nem járult hozzá a nagyatádi dandár megszüntetéséhez, hogy meglehetősen rossz hírű volt?

– Én inkább azt mondanám, hogy nem volt népszerű sem a tisztek, sem a sorkatonák körében, elsősorban azért, mert nagyon rossz oda a közlekedés, mindentől messze esik. A megszüntetés fő oka, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a katonai alakulatok elosztását az országban.

– Ez azt jelenti, a keleti országrészben új egységeket hoznak létre?

– Nem. Ugyanis a nyugati országrészben teljesen feltöltött alakulatok állomásoztak, addig a keletin úgynevezett keretesítettek, tehát nem teljesen feltöltöttek. Természetesen most sem lesz ezeken a helyeken betöltve minden, hiszen például csak most februárban, a tavalyihoz képest, tízezerrel kevesebb sorkatonát hívtunk be. A két dandár megszüntetése első lépcsője annak a folyamatnak, amelynek során harmincöt százalékkal csökken a hadsereg létszáma.

– De nem lesz annyival kevesebb tiszt, mint amennyi Nagyatádon és Zalaegerszegen szolgált, hiszen a hivatásosok nagy része más helyőrségbe kerül, tehát marad a hadsereg kötelékében.

– Civilesen fogalmazva, az ő státusuk megszűnt. És olyan helyekre kerülnek, ahol tiszthiánnyal küzdünk.

• Beszélő