Janáky István, Koris János

Nyomtatóbarát változat

Egy olyan világkiállítási program, amilyet az utóbbi évtizedekből ismerünk, s elsősorban a fejlett térségek technikai bravúrjaival dicsekszik – a világ számtalan rémítő bajának háttere előtt –, a mai Magyarország számára nem megfelelő. Sem szellemi, sem erkölcsi, sem merkantilis értelemben nem lehet az.

Az 1995-ös, tervezett világkiállítás megrendezésében Bécs és Budapest között az egyenlő arányú részvétel a két ország nagyon eltérő felkészültsége miatt nem célszerű.

E két gondolatból az következik, hogy a kisebb magyarországi világkiállítás-hányadnak méreteihez illő programot kell találni.

Ilyen program volna, például – mondjuk ezer lakóház felépítése a Duna mentén Budapesttől (talán) Esztergomig, több és többfajta helyszínen több lakásfajta és -forma alkalmazásával. E lakóházaknak (szintén csak például) a felét magyar építészek terveznék, felét pedig a világ minden tájáról meghívott (felkért) jeles építészek tervei szerint építenék fel, vagyis 600-800 építész működne közre a lakóházak tervezésében és építésében. Így nem csak a lakásfajták és -formák lennének különbözőek, hanem a beruházási-megvalósítási konstrukciók is. E lakóházak és csoportjaik Duna menti füzérének meglátogatása a bécsi nagy kiállítás látogatóinak idillikus víkendje lehetne.

A lakóházak csoportjainak infrastrukturális ellátása és e lakókörnyezetek teljessé tétele is a program részét képezné. A kiállítás „bezárása” után ily módon a kiállítási anyag teljes egésze valóságos és természetes használatba kerülhetne. Ezért a lakások tervezésének feltétele, hogy azok telepítése, méretezése, felépítése, használata, üzemeltetése, karbantarthatósága a belátható jövő magyarországi viszonyokhoz alkalmazkodjon, ám szellemi hatásukat az anyagi korlátok ellenére is (vagy éppen annak jóvoltából) kifejthetik.

E program – még akkor is, ha célszerűen több más kulturális és művészeti eseménnyel egészülne ki – nem haladná meg az ország pénzügyi lehetőségeit, mégis jelentős hozzájárulás lehetne az emberi élet minőségének méltóbbá tételéhez. És ez a hozzájárulás nemcsak a fejlett ipari országokban jól élőket, hanem a dogmák és hódítások marta országok lakóit is közvetlenül érinthetné.

A fenti cikket A VÁROS című lap novemberben megjelenő számából vettük át. (Szerkeszti: Langmár Ferenc, Papp Emília)

• Vendégoldal