Fencsik Flóra

Nyomtatóbarát változat

„Ébresztő, magyarok!” – hallom ismét e szép, március eleji vasárnap reggelen, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nép-nemzeti gerincemet kihúzva ugrom ki az ágyból az ismerős férfihangra – nyilván nagy baj lehet megint, ismét kockán forog a haza sorsa.

Ezúttal Tiborc panaszába komponálta Csurka a dermesztő hírt, milyen újabb veszély leselkedik a magyarságra. A parlament legutóbbi ülése – mondja – már megint vérlázító döntést hozott. Ugyan mit? – fülelek riadtan. Netán az elnökválasztásról szóló puccsszerű alkotmánymódosítást? Vagy a kamatadóval meg a szociális juttatások emelésével kapcsolatos kortesszínjátékról van szó? Vagy arról, hogy a képviselők nem voltak hajlandók az ország nyilvánossága előtt meghallgatni a belügyi botrány kivizsgálásáról szóló jelentést? Netán Németh Miklós fergeteges magánszámáról?

Á, mindez semmi, kérem. Nagyobb botrány történt. A legújabb gyalázat ez: a képviselők megszavazták, hogy a családi pótlék a jövőben ne legyen munkaviszonyhoz kötve, hanem a gyermek léte jogán járjon. Csak így.

Csakugyan aggasztó nemzeti perspektíva.

Ha jól tanultam meg csurkául, úgy kell értsem, a múltkori rejtjeles zsidózás után itt az ideje a rejtjeles cigányozásnak. Hova jutunk! Mi lesz, ha nem döglesztjük éhen azt a gyereket, akinek szülei nincsenek munkaviszonyban? Hova jutunk, ha ez a sok koszos cigány ezután még inkább übtre szüli a purdékat, a hatalmas összegű családi pótlékra kacsingatva? Ahelyett, hogy apu-anyu élne a Borsodban, Szabolcsban rendelkezésre álló tömérdek munkalehetőséggel! Még megérjük, hogy egy szép napon a szorgos mélymagyar lesz a „törpe kisebbség!”

Fújjuk hát Csurkával: Ébresztő, magyarok!

• Hátsó oldal