–solt

Nyomtatóbarát változat

A notórius protestáló, a Beszélő olvasóinak régi ismerőse (utolsó próbaszám, 4., 9. sz.) kihúzta a gyufát, és kikötött a Tolnai Lajos utcában (BRFK Vizsgálati Osztály). Sátra bizonyára tartósan raktárpolcra került a Parlament előtti gyöpről – a rendőrség felkészül az állandóan ülésező Országgyűlés zavartalanságának biztosítására.

A Rostás kézre kerítéséért rohamra induló Akció-csoport nem lacafacázott, s kétszer is berontott a Vajdahunyad utcai alapítványi menhelyre, félretolva a házkutatási parancs iránt érdeklődő portásokat. (A menhelylakók bizalmából választott ügyeletesekről van szó.)

Nem tudom, mit csinált Csövi, de sok mindent tudok róla. Tudom, hogy igazi préda; vesztésre született szegény. Túl nagy a testi ereje, semhogy beletörődött volna kelletekorán a bölcsességbe, miszerint aki alul van, ne ugráljon. S túl nehéz a feje ahhoz, hogy a siker reményében kérdőjelezze meg a hierarchizált világ igazságát. Ficánkolt egy kicsit a fölényes, szakszerű apparátusok amúgy könyörtelen présének bénultsága idején; boldogan, hangosan szidta a k… anyját mindenkinek, aki görbén nézett rá – visszamenőleg harmicvalahány évére.

Az elbizonytalanodott rendőrtenyerek viszkettek… S hidegen fújnak a szelek. Tartok tőle, hogy Csövi nem lesz már a kitaszítottak életének királya. A legtöbb, amit remélek, hogy a rendőrök az idők végezetéig Rostás úrnak szólítják ezentúl.

• A létminimum alatt