[Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Az alábbi olvasói levelet a londoni The Times 1982. november 13-i számából vettük át. Szerzője dr. William A. Lomax, a nottinghami egyetem Szociológiai Intézetének munkatársa, a Hungary, 1956 című könyv írója, amely a közelmúltban Krassó György fordításában és kiegészítő jegyzeteivel magyarul is megjelent a párizsi Magyar Füzetek kiadásában.

„Uram. Azon a héten, amikor a helsinki értekezlet »utómegbeszélései« újra megkezdődtek Madridban, szeretném felhívni olvasói figyelmét az emberi jogok semmibevételének egy magyarországi esetére.

Huszonhat évvel ezelőtt, 1956. november 13-án az egyik budapesti munkásnegyed, Újpest kerületi tanácsának épületében letartóztattak egy fiatal mérnököt, Lichtenstein Sándort, aki azért ment oda, hogy részt vegyen a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács alakuló ülésén. 1959-ben bíróság elé állították, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.

Ezután Lichtenstein Sándor megnősült, két gyermeke van. 1979-ben a felesége és gyermekei Magyarországról Kanadába települtek át, ahol megkapták az engedélyt, hogy a férfi is csatlakozzon hozzájuk. Lichtenstein Sándor 1981-ben kérte kiutazása engedélyezését, hogy újra együtt lehessen a családjával.

Útlevélkérelmét azonban visszautasították azzal az indoklással, hogy kiutazása »közérdeket sért«. Ismételt fellebbezéseit sorra elutasították, minthogy »ügye le van zárva«. Az utolsó visszautasításra ez év októberében került sor – huszonhat évvel azok után az események után, melyekért Lichtenstein Sándort bebörtönözték, és tizenkilenc évvel az után, hogy amnesztiában részesült.

1956 novemberében Kádár János, Magyarország új vezetője kijelentette: kormánya nem fogja tűrni, hogy »bármi ürüggyel munkásokat üldözzenek, mert részt vettek a legutóbbi eseményekben«. 1975-ben a magyar kormány is aláírta a Helsinki Egyezményt, amely kinyilvánítja, hogy elősegíti a családok újraegyesítését.

Ha a magyar kormány igényt tart rá, hogy kijelentéseinek, miszerint az emberi jogok ügye nem üres szó a számára, a legcsekélyebb mértékben is hitele legyen, akkor minden bizonnyal jóvá kell tennie a Lichtenstein Sándorral elkövetett igazságtalanságot, és lehetővé kell tennie, hogy együtt élhessen a családjával Kanadában.

Őszinte híve:

William A. Lomax”

Bill Lomax soraihoz kiegészítésképp annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy Lichtenstein Sándort eredetileg halálra ítélték, és a jogerős halálos ítéletet változtatta át a „kegyelmi tanáccsá” átalakult másodfokú bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre. Üzemmérnöki képesítését L. S. csak kiszabadulása után, 1965-ben szerezte meg. Lichtenstein Sándor ügyében az Egyesült Államok kongresszusának egy szenátora és egy képviselője, valamint egy kanadai képviselő is felemelte szavát.

• Hírek