–lla–

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mi az alapvető különbség az érvényben lévő és a most elfogadott számviteli rendszer között?

Kuncze Gábor: A ma alkalmazott számviteli rendszer a tervgazdaság keretei között alakult ki, ezért elsősorban a gazdaságirányítás információigényét elégítette ki. Központi szabályozás valósult meg a számvitel és az adótörvények összekapcsolásában, hiszen a számviteli szabályok az adótörvényben kerültek rögzítésre. Tehát a számvitel mindenekelőtt az ellenőrzés eszköze volt.

Ezzel szemben a piacgazdaságban a számvitelnek elsősorban a piaci szereplők számára kell a szükséges információkat biztosítania. Arra van szükség, hogy a vállalkozások vagyoni, gazdasági és pénzügyi helyzete a nemzetközi elveknek megfelelően megítélhető legyen. A tőkepiac is megköveteli, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók, a kötvény- és részvénytulajdonosok, a hitelt nyújtó és a váltókat leszámítoló bankok hiteles adatokhoz jussanak a vállalkozások fizetőképességéről, hitelképességéről, jövedelmezőségéről.

Beszélő: Melyek azok az alapelvek, amelyek a korábbi gyakorlattól eltérően a piacgazdasági mintákat követik?


K. G.: A legfontosabb talán az óvatos értékelés és a legalacsonyabb érték elve. Az óvatos értékelés elve azt jelenti, hogy a vállalkozók minden olyan kintlévőséget és mással szemben fennálló követelést, amely kiegyenlítése kérdéses, mérlegkészítéskor figyelmen kívül hagynak, tehát behajthatatlannak tekintenek. A legalacsonyabb érték elve szerint a vállalkozás eszközeit a reális értéksáv legkisebb értékén veszik számba. A két eljárás együttes eredményeként a vállalkozásban céltartalék képződik, és a nyereség alacsonyabb szintűvé válik.

Beszélő: Mennyiben jelenti az új számviteli törvény a korábbi aprólékos előírások lazítását?

K. G.: Az új rendszer mindenképpen szabadabb, kevesebb kötöttséget tartalmaz, mint az előző. Ennek legszembetűnőbb példája, hogy a törvény nem minden számlaosztály vezetését teszi kötelezővé a vállalkozók számára. A kötelező számlaosztályokban alkalmazandó elszámolási módokat is nagy vonalakban határozza meg, az egységes számlakeret csak a legalapvetőbb előírásokat tartalmazza.

Az értékcsökkenési elszámolás rendje is önállóságot ad. Ezentúl minden vállalkozó maga állapítja meg a tárgyi eszközökre vonatkozóan költségként elszámolható értékcsökkenést akkor, amikor az eszközt üzembe helyezi. Figyelembe veheti a vállalkozás sajátosságait, az eszköz várható használatából kalkulálható élettartamot, az erkölcsi avulást. Ez jelentős eltérés a mai gyakorlathoz képest, ugyanis jelenleg a leírási kulcsokat a vállalkozói nyereségadó-törvény kötelező jelleggel írja elő.

Beszélő: A kormány beiktatása óta sok szó esett a vállalkozásélénkítésről. Ezzel összefüggésben megjelennek-e a számviteli törvényben a kisvállalkozások sajátosságai?

K. G.: A törvény az eltérő méretű vállalkozásokra, ezek könyvvezetésének módjára és beszámolójának tartalmára vonatkozóan eltérő előírásokat tartalmaz. Így a kisebb vállalkozások adminisztrációs kötelezettsége egyszerűbb. Ezenkívül évi mérlegbeszámolójuk leadási határidejét a törvény több mint három hónappal meghosszabbítja.

Beszélő: Vannak-e az új számviteli törvénynek költségvetési összefüggései? Megváltoztatja-e az állami adóbevételek szerkezetét?


K. G.: Ha a nyereségadózás jelenlegi formája változatlanul fennmaradna, az értékcsökkenés elszámolásának megváltozása, az óvatosság elvének érvényesítése és néhány egyéb előírás hatása a költségvetés nyereségadó-bevételét 1992-ben mintegy 40 milliárd forinttal, a későbbi években is mintegy 10-15 milliárd forinttal csökkentené. Ha arra gondolunk, hogy a kárpótlási törvény, a most napirenden lévő egyházi tulajdont rendező törvény, a tervezett világkiállítás, a társadalombiztosítási alap következő években várható hiánya mind a költségvetés kiadási oldalát növeli, világossá válik, hogy a számviteli törvény hatásait nem fogják engedni érvényesülni. Az előbbiek ugyanis együttesen a költségvetési hiány megengedhetetlen mértékű növekedéséhez vezetnének. Mindebből az következik, hogy a nyereségadózás jelenlegi rendszerét meg kell változtatni, sőt esetleg más adónemeknél is jelentős változtatások várhatóak. A változásokról azonban – noha többször kértük –nem kaptunk információkat. A parlament sorozatosan kényszerül úgy döntéseket hozni, hogy azok hatásairól, az elkövetkező évek költségvetését befolyásoló tényezők számszerűsített összefüggéseiről nem rendelkezik ismeretekkel. (Néha az az érzésünk, hogy a kormány sem.)

Beszélő: Összefoglalóan hogyan jellemezné az új számviteli törvényt?

K. G.: A számviteli törvény a nemzetközi standardnak megfelelő, jól előkészített jogszabály, ezenkívül segít helyreállítani a számviteli szakma társadalmi megbecsülését. Mindezek következtében a szabaddemokrata-frakció támogatta a törvény elfogadását.

• gazdaság