Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Az értekezleten ezzel a kicsit suta allegóriával kívánta szemléltetni Békesi László az ő és elnöke pártbéli helyzetét és viszonyát. Az utóbbi hetekben úgy tűnhetett, a lámpás lángja könnyen belekaphat a zászlóba, vagy a lobogó takarhatja el a fényt. Ám ismerve az MSZP négy évét, nincs mit csodálnunk a kiegyezésen.

Kibekkelő

Horn Gyula pártelnök a legfegyelmezettebb parlamenti pártot formálta ki, amely nemcsak kiheverte frontembereinek elvesztését (Németh Miklós, Pozsgay Imre), de tőkét kovácsolt belőle, a profiltisztítást. A tagság ezért hálás Hornnak, és mi tagadás, az is lehet, hiszen 1993-ra szalon- és partiképessé vált a párt.

A kormánykoalíció által két éve megkezdett és kisebb-nagyobb intenzitással azóta is folyó Horn-ellenes propaganda a felszálló ágban lévő pártot már nem érinti, és úgy tűnik, a politikus népszerűségét sem. Igaz, sikerült az Országgyűlés külügyi bizottságának éléről leváltatni, de a külföldi (német) megítélése egy fikarcnyit sem módosult. Azt, hogy „ő engedte ki a németeket”, mindenki tudja; az, hogy „pufajkás volt”, keveseket érdekel.

Harc az elnökért

Nem szabad elfelednünk, hogy az MSZP elnöke a Kádár-nómenklatúra egyik tehetséges figurája volt, és mint ilyen megtanulta a politikai belharc összes fogását. Tisztában van az erejével és lehetőségeivel: az egyedül elképzelhető vetélytársát, a népnemzeti jobbal, sőt szélsőjobbal összekacsingató Szűröst taktikusan a partvonal mellé szorította: a csapatban maradt, de tartalékként.

Horn és köre meglehetősen sarkosan határolódott el a szélsőjobbtól, ez is magyarázhatja az írott sajtó és az értelmiség egy részében növekvő népszerűségét.

Ám még a legjobb idegzetű politikusból is kibúvik néha az ember. Nem csoda, ha a máskor pókerarcú MSZP-elnök sikertelen „nagy dobását”, augusztusi fizetett hirdetését követő negatív visszhang hatására kissé zavarba jött.

A bírálat nem várt helyről is érkezett. Békesi László, a mindig nett technokrata, akit a költségvetésnél mindig elő lehetett húzni, íme, nekünk is van tehetséges, közgazdászunk, kemény szavakkal ostorozta a „tervezetet”. Sokan úgy vélték, a pártvezér nem egyeztetett, ezzel idézte elő Békesi bírálatát. Ez azonban nem ilyen egyszerű.

Mások a választások előtt egy évvel elvégzett tesztnek, beetetésnek tartották a hirdetést. A reakciók már jól érzékelhetők, viszont tétje nincs. Ez közelebb jár az igazsághoz.

A valódi ok az lehetett, hogy a tb-választásokon óriásit nyert Nagy Sándor vezette MSZOSZ-szal kötött szövetség testesedett meg a szövegben. Hornék még nem a választókat, hanem Nagy Sándorékat akarták megnyerni. Sikerült is, és ez a szerdán tovább erősödő MSZP–MSZOSZ választási szövetségben csúcsosodik ki.

Szociálliberálisok

A ’89–90-ben elpártolt szakértelmiségiek visszatértek az erősödő pártba, és ott ma komoly befolyással bíró csoportot alkotnak; gazdasági elképzeléseik csereszabatosak az SZDSZ elképzeléseivel. Ebből következik, hogy Nagy Sándoréival nem. A Békesi-program semmi lényegit nem tartalmaz a hirdetésből, és ez a „szakszervezeti szocialistáknak” érthetően nem tetszik (lásd Nagy Sándor interjúját a november 13-i Magyar Hírlapban).

Bár a gazdasági programot csak a januári kongresszus fogadja el, Horn már most a szociálliberális gazdasági megoldás mellé tette le a garast. Elismerte, helyesebb lett volna szakemberekkel konzultálni a hirdetés előtt, és egyetértett Békesivel a szociálliberális koalíció szükségességében.

Az igazi kérdés, hogy a vasárnap kissé savanyú Nagy Sándor meddig tűri a mellőzöttséget, nem keres-e szövetségeseket a Pozsgay után nosztalgiázókban, vagy – ami veszélyesebb – a pártban mind hangosabb volt apparátcsikokban; akik egyként viszolyognak a szabadelvűségtől. Vajon kialakítható-e velük egy antiliberális érdekszövetség?

És arra is figyelnie kell Hornnak, mekkora a liberális hajlandóság a koalícióra. A Fideszt tán túl sokat szapulják, az SZDSZ-ben pedig túlságosan biztosak.

A jövendő szociálliberális kormányának felállását nehezítik az olyan kijelentések, mint Gál Zoltánéi, aki Debrecenben ezeket mondotta: az ügynöktörvényt felesleges meghozni, minek a múltat bolygatni, az iratok többségét már úgyis törvényesen (sic!) megsemmisítették, a legjobb lenne a többit is. (…) „Nekünk mindegy, hogy a liberális vagy a konzervatív médiából maradunk ki.” (Úgy tudom, például Pálfy G.-t nem Kis János vitte a tévébe.)

A kormánykoalíció löki a szociálliberálisokat a szocialisták karjába – állítják a frigy ellenzői. De szószólóinak is érdemes az eszükbe vésni: a gyűrűváltás még nem történt meg.

• Belföld