Skip to main content

A szamizdat-Beszélő titka(i)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő-összkiadás megjelenése alkalmából június 4-én, a kora nyári estén összesereglettek a régi és új szerzők, szerkesztők, munkatársak, az egykori és mai Beszélő olvasói, barátai, és a kicsit szűkös teremben, a tágas, jó illatú, barátságos udvaron, a zöld repkénnyel befuttatott olaszos lépcsőfeljáró lábánál eső utáni friss hangulatban emlékeztek… Kemény István szociológus bevezetője után Kisbali László, az est házigazdája élőben játszotta, játszatta Rejtvény rovatát – a Ki beszél?-t –, így mutatván be az éppen soron következő szerzőt: Eörsi Istvánt, Iványi Gábort, Radnóti Sándort, Haraszti Miklóst, Tamás Gáspár Miklóst, illetve Szőcs Gézát és Duray Miklóst.


Hivatkozott cikkek

Szankcióháború

Megjelent: Beszélő hetilap, 24. szám, Évfolyam 4, Szám 24


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon