Csányi Kinga

Nyomtatóbarát változat

Hogy Pécsett is megmozdultak az egyetemisták, az nem hír. A hír az lenne, ha itt valami más(képp) történt volna, mint a többi egyetemen. Mivel a miniszter innét indult, valószínűleg a diákok több hittel, bizalommal viseltettek Andrásfalvy iránt. Hír azonban nincs. A szándék megvolt, tényleg élt a remény az egyetemek diákönkormányzati vezetőiben, hogy Pécsre hazajön a miniszter. Hogy lehet vele beszélgetni mint tanárral, a mesterrel. De Andrásfalvy csak eljött ide miniszterként. Intimitást, más hangot, megértést vártak; merevséget, hivatalosságot, értetlenséget kaptak.

„Mi nem Andrásfalvyt, a kormányt támadtuk. Nem eszmékért, érdekekért küzdünk” – mondta Derényi András, a JPTE TK diákönkormányzatának vezetője, majd hozzátette: sajnálatos, hogy még mindig nincsen válságkezelő programja a kormányzatnak olyankor, mikor az MDF hangsúlyozottan húzóágazatként emlegette a felsőoktatást. Tájékoztatni akarták a közvéleményt, felhívni a figyelmét. Habár azt is elismerte, biztosan volt némi célzatosság az időpont megválasztásában. A többi egyetemmel ellentétben a pécsiek csak annyit akarnak kapni, mint tavaly. Nem kérik a létminimum összegét, mivel nem fizetést, hanem ösztöndíjat, szociális támogatást kell adni a diákoknak. Pécsett nem érték személyes támadások a minisztert, és nem is akarták távozását, mint másutt az országban.

Arra, hogy miért épp most tiltakoznak a diákok, mikor a katasztrofális helyzet jó pár éve létezik, a pénztelenség is tudott dolog, azt a választ kaptam, hogy az a két csepp most borította ki a poharat, ti. a kevesebb pénzt adó rendelet és a sértő hangnem: „megtoldjuk a zsebpénzt”. Szerinte, ha ez utóbbi nincs, a tiltakozási hullám is elmarad. Ha más a hangnem, a diákok is megértették volna, mennyire súlyos a helyzet. A múltban le nem zajlott tiltakozások magyarázata lehet az is, hogy Glatz Ferenc nagyon jól adta el magát, nagyszabású tervekkel, változásokkal, hihető ígéretekkel állt elő. S a nagy politikai változások közepette senki nem figyelt a háttérre, a megvalósításra. Bár a diákvezető hangsúlyozta, Glatz idején is küldtek beadványokat, tiltakoztak az egyre lehetetlenülő helyzet ellen.

Valóban több mint sajnálatos, hogy nincsen program, nincsenek célok, csupán még mindig a múlt öröksége feletti siránkozás. Hiába képviseli maximálisan az érdekeket Andrásfalvy, de mint állítja: ebben a helyzetben nem tud mit tenni. Sőt a négyszemközti megbeszéléseken azt is megemlítette, hogy talán még a jövő évi költségvetés is csökkenni fog 20 százalékkal. Vajon hogyan? És azt hogyan gondolta a Miniszter Úr, hogy épp a diákok előtt hangsúlyozta egy erős, anyagilag is megtámogatott hadsereg fontosságát?

• Belföld