(nl) [Neményi László]

Nyomtatóbarát változat

Ha mindaz, ami a múlt héten az orosz politikában történt, egy közép-amerikai banánköztársaságban történt volna, jót nevethetnénk. De Oroszország még mindig a világ második legerősebb katonai hatalma.

Miután Jelcin szabadságra ment, a jó ok nélkül gyakran orosz parlamentnek becézett, demokratikusan nem legitimált Legfelsőbb Tanács néhány napon belül egy sor olyan határozatot hozott, amelyek célja a jelcini gazdasági reformpolitika aláásása. Hatályon kívül helyezte Jelcin egyik fontos, privatizációs rendeletét; megszavazott egy 22 billió rubeles – ez az orosz GNP 25 százaléka – deficitet tartalmazó költségvetést; reformellenes szellemben megváltoztatta a banktörvényt (korlátozta a külföldi bankok tevékenységét, és szorosabb ellenőrzése alá vonta a központi bankot); és felfüggesztette Vlagyimir Sumejko első miniszterelnök-helyettes, Jelcin közeli szövetségese mentelmi jogát.

De mindez még nem volt elég. Az igazi bomba szombaton reggel robbant. Kiderült, hogy nemcsak a Legfelsőbb Tanács meri semmibe venni Jelcint. A központi bank bejelentette, hogy minden 1993 előtt nyomott bankjegy azonnali hatállyal érvényét veszti. Tette mindezt Jelcin, az Amerikában tartózkodó pénzügyminiszter és a kormány tagjainak tudomása nélkül. A TASZSZ viszont azt jelentette, hogy a bank intézkedését az orosz kormány támogatja. Neveket azonban, a régi idők modorában, nem említett. Jelcin megszakította szabadságát, Fjodorov pénzügyminiszter is hazatért. A hétfőn kiadott elnöki ukáz nem vonta ugyan vissza a rendeletet, de nagymértékben enyhítette a bankjegycsere következményeit. Figyelemre méltó, hogy a Legfelsőbb Tanács is elhatárolta magát a központi bank intézkedésétől. A legfőbb ügyész pedig egyenesen alkotmányellenesnek találta.

Itt tart a történet lapzártakor. Egyelőre nem érdemes azon töprengeni, hogy ki mennyit hazudott, ki kit akart lejáratni és kivel szövetségben. Azt a tanulságot azonban levonhatjuk a történtekből, hogy valószínűleg igencsak megszépíti a valós helyzetet az a közkeletű vélekedés, mely szerint Oroszországban kettős hatalom van. Hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom küzd egymással. Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy még Moszkvában is annyi a hatalmi központ, ahány az intézmény. S ezek – a hatalommegosztás elvének örve alatt – feudális kiskirályságokként működnek.

A brezsnyevi időkben szovjetológusok körében közszájon forgott az a provokatív tétel, hogy a Szovjetuniónak feudalizmusra van szüksége ahhoz, hogy később demokratizálódhassék, hiszen Oroszország az államhatalomtól független feudális úr típusát sem ismerte még meg.

Legyünk optimisták. Oroszország feudalizálódása sínen van.

• Harmadik oldal