[montázs a Feljegyzések az egérlyukból
alapján, Makai Imre fordításából]
Rosszindulatú ember vagyok. Ünnepélyesen
kijelentem: sokszor akartam féreg lenni. De
erre se találtattam méltónak.
Esküszöm, uraim, hogy a tudat túltengése –
igazi, hamisítatlan betegség. Ezt állítom!
Hátha a normális embernek éppenséggel
butának kell lennie?! Hátha ez még nagyon
szép is! (Ez már majdnem
miszticizmus, uraim, de én ezt gyanítom.)
Lássuk most ezt az egeret – működésben.
Tételezzük fel például, hogy meg van sértve
(majdnem mindig meg van sértve), és ő is
bosszút akar állni. A vissza-
fojtott vágyak mérges párájában rejlik ama
gyönyörnek sava-borsa, amelyről beszélek.
Azt mondják, Kleopátra (bocsássanak meg,
hogy a római történelemből merítek példát)
szeretett aranytűket szúrni
rabnőinek a mellébe, gyönyörűségét lelte
sikolyaikban, vonaglásukban. Elakadtam…
önöknek pedig mindjárt megeredt a nyelvük.
No persze csak tréfálok, uraim, és magam is
tudom, hogy sületlenül. Én…
a saját szeszélyem mellett kardoskodok. (Ez
az én eszmém.) Esküszöm, egy árva szót sem
hiszek abból, amit eddig írtam. De hát csak-
ugyan annyira hiszékenyek maguk, hogy azt
képzelik: én kinyomatom ezt,
és odaadom elolvasni? Egyszer s minden-
korra kijelentem, hogy bár úgy írok, mintha
olvasókhoz szólnék – ez csupán külsőség,
forma, üres formaság. Ennek egyébként –
mondhatnám – pszichológiai
oka van. Talán éppen az, hogy egyszerűen
gyáva vagyok. Ezer oka lehet az ilyesminek.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges





Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét
10 év 16 hét