–rr

Nyomtatóbarát változat

(A történet főszereplőjének nevét megváltoztattuk.)

A 63 éves kisiparost reggel 8 órára adategyeztetésre idézték a megyei rendőrség útlevélosztályára. Meglepetésére egy csapat rendőr fogadta, a házát átkutatták, azután őrizetbe vették, s két hónapot töltött letartóztatásban. Minderre így emlékezik:

A 8-as zárkába tettek. Mint később megtudtam, általában ebben helyezik el a jelentősebb bűnügyek gyanúsítottjait. Ha a történetemet megismerik, talán megsejtik, miért.

A padlás felől állandó monoton zörejt hallottam, mintha betonkeverő gép működött volna. Ráadásul éjjelente a cella alatti helyiségben úgy ugattak, vonítottak a rendőrkutyák, hogy aludni sem tudtam. A fogva tartásom ötödik napján egy Schmidt József nevű, magas, kisportolt, 40 körüli férfiút tettek mellém, aki (mint utóbb megtudtam) másoknak repülőgépes permetezőként, most nekem MÁV-alkalmazottként mutatkozott be. Állítólag arannyal, valutával, hamis dollárral üzletelt, de elbeszélése szerint mindig megúszta. Már ült börtönben, jóllehet akkor sem tudtak rábizonyítani semmit.

Vagy két hét elteltével bizalmasan kérdezősködni kezdett: mennyi adót csaltam, mennyi aranyam, dollárom van, ne is tagadjam, ő nem valami hülye rendőr, őt nem teszem bolonddá. Később egyre agresszívabb lett, a torkomat megragadva követelte, áruljam el, miket csináltam. Aztán módszert változtatott: az egyébként is szűk cellában a mozgásomat akadályozta. Éjszakánként pedig, ha a zúgás és a kutyák ellenére mégis sikerült elaludnom, oldalba bökött, hogy felébredjek. A fogdát ellenőrző magas rangú rendőrtiszteknek hiába panaszkodtam. „Ez nem szálloda” – mondták.

Feltűnt, hogy a társamat napközben gyakran kihívogatták, s órákat töltött távol…

Eddig a kisiparos története, akinek a bűnügyében még nincs jogerős bírói döntés. Sikerült találkozni még valakivel, aki egy másik időpontban ugyanitt volt fogdalakó. Az egykori gmk-vezető – ellene sokmilliós sikkasztás, csalás miatt folyik büntetőeljárás – az ügyvédi beszélőre kijelölt helyiségben rejtett lehallgatóberendezést vélt felfedezni. Beszámolt arról is, hogy akivel a rendőrségen együtt ült, mindenáron ki akarta szedni belőle: mit követett el. A 40 év körüli, kisportolt testalkatú, felettébb kíváncsi természetű zárkatársat Schmidt Józsefnek hívták. Félreértéseket elkerülendő: nem kívánom senki jogát elvitatni, hogy a bűnözés elleni áldozatos harc során informátorokat alkalmazzon. Ám azt nem hiszem, hogy e kiválasztottakat a mandátumuk arra is feljogosítaná, hogy a gyanúsítottakból lelki vagy fizikai kényszerrel beismerő vallomást csikarjanak ki. És még valami: ugyan hányan halhatnak meg a rendőrség eme megbízottjai közül azért, mert rendőri felelőtlenség: alkalmatlan személy kiválasztása vagy durva konspirációs hibák miatt – lelepleződnek a társaik előtt?

• A Független Jogvédő kartotékaiból